Igen, a Biblia segíthet kiegyensúlyozottan gondolkodni a bűntudatról (Zsoltárok 32:1–5). Ha valamilyen helytelen dolgot tettünk, de azt szívből megbánjuk, akkor Isten megbocsát (Zsoltárok 86:5). A bűntudat hasznos is lehet, mert arra indít, hogy felhagyjunk a rosszal, és ne kövessük el újra (Zsoltárok 51:17; Példabeszédek 14:9). A Biblia azonban rámutat, hogy a túlzott bűntudat veszélyes. Ha valaki úgy gondolja, hogy reménytelen eset, és hogy Isten sosem fog neki megbocsátani, az odavezethet, hogy felemészti a szomorúság (2Korintusz 2:7).

•  Mi okozhat bűntudatot?

•  Hogyan küzdhetsz a bűntudat ellen?

•  Bibliaversek a bűntudatról és a megbocsátásról

 Több minden. Például ha megbántunk valakit, hibázunk, vagy helytelenséget követünk el. De az is előfordulhat, hogy valaki úgy érez bűntudatot, hogy nincs rá igazi alapja. Ha például túl sokat várunk el magunktól, mindig kudarcnak fogjuk megélni, ha nem felelünk meg az általunk felállított mércének. Ezért a Biblia arra ösztönöz, hogy legyenek észszerűek az elvárásaink magunkkal szemben (Prédikátor 7:16).

 Ne hagyd, hogy megbénítson a bűntudat. A következő lépések segíthetnek, hogy helyrehozd a hibádat.

•   Ismerd el, hogy hibáztál! Imában kérd Jehova a Istentől, hogy bocsásson meg (Zsoltárok 38:18; Lukács 11:4). Ha őszintén megbántad, amit tettél, és mindent megteszel, hogy ne kövesd el újra, biztos lehetsz benne, hogy meg fog bocsátani (2Krónikák 33:13; Zsoltárok 34:18). Az emberekkel ellentétben ő belelát a szívünkbe, és ha látja, hogy őszinte a törekvésünk, megbocsát, „hiszen hű és igazságos” (1János 1:9; Példabeszédek 28:13).

   Persze ha azért van bűntudatod, mert megbántottál valakit, tőle is bocsánatot kell kérned. Ez sokszor nem könnyű! Bátorság és alázat kell hozzá. De az őszinte bocsánatkérés két dologban is segíthet: megkönnyebbülhetsz, és helyreállhat a kapcsolatod azzal, akit megbántottál (Máté 3:8; 5:23, 24).

•   Gondolkodj el olyan bibliai idézeteken, amelyek Isten irgalmáról szólnak. Vegyük például az 1János 3:19, 20-at. Itt azt olvassuk, hogy a szívünk talán elítél minket, vagyis túl szigorúak vagyunk önmagunkhoz, és úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltóak Isten szeretetére. Isten azonban „nagyobb a szívünknél”. Ő látja, hogy milyenek vagyunk valójában. Teljesen megérti az érzéseinket, és ismeri a gyengeségeinket. Tudja, hogy nem vagyunk tökéletesek, és emiatt hajlunk a rosszra (Zsoltárok 51:5). b Éppen ezért nem utasítja el azokat, akik őszintén megbánják a hibáikat (Zsoltárok 32:5).

•   Ne emészd magad a múlt miatt! A Bibliában sok olyan személyről olvashatunk, akik komoly hibákat követtek el a múltban, de megváltoztak. Az egyik ilyen személy a tárzuszi Saul volt, aki később Pál apostolként lett ismert. Farizeus volt, és kegyetlenül üldözte a keresztényeket (Cselekedetek 8:3; 9:1, 2, 11). De amikor rádöbbent, hogy ezzel szembeszáll Istennel és a Messiással, vagyis Krisztussal, megbánta a tetteit, megváltozott, és példamutató keresztény lett. Természetesen Pált nagyon bántotta, amit tett, de nem ragadt le a múltban. Tudta, hogy Isten irgalmas és megbocsátó, ennek köszönhetően örök élete lehet, és ezt a reménységet buzgón megosztotta másokkal is (Filippi 3:13, 14).

 Jeremiás 31:34: „megbocsátom vétküket, és nem emlékezem többé bűnükre.”

 Más szóval: Isten megbocsátása mindig őszinte, ezért nem kell félnünk attól, hogy újra felhozza a hibáinkat.