Danielle, aki a Dél-afrikai Köztársaságban él, és Jehova Tanúja, talált egy táskát egy kávézóban. Volt benne egy pénztárca, melyben pénz és hitelkártyák is voltak. Danielle szerette volna visszajuttatni a táskát a tulajdonosának, de nem talált benne sem címet, sem telefonszámot, csak egy férfi nevét. Próbálta felvenni vele a kapcsolatot a bankon keresztül, de nem járt sikerrel. Ennek ellenére nem adta fel. A táskában volt egy orvosi recept, azon pedig egy telefonszám. Danielle felhívta a számot, és a recepciós beleegyezett, hogy megadja Danielle telefonszámát a férfinak.

 A férfi nagyon meglepődött, amikor felhívták a rendelőből, és elmondták neki, hogy Danielle megtalálta a táskáját, és szeretné visszaadni. A férfi elment a rendelőbe, ahol Danielle az édesapjával együtt várt rá. Kedvesen üdvözölték, és megragadták a lehetőséget, hogy elmondják, miért fáradtak ennyit, hogy visszajuttassák a táskát. Elmagyarázták, hogy Jehova Tanúiként igyekeznek a Biblia alapelvei szerint élni, és mindig becsületesnek lenni (Héberek 13:18).

 Pár órával később a férfi küldött egy üzenetet Danielle-nek és az édesapjának, és újra megköszönte, hogy visszaadták a táskáját és a tárcáját. Ezt írta: „Nagyra értékelem, hogy mindent megtettek, hogy megtaláljanak. Örülök, hogy megismerhettem önöket. Sosem fogom elfelejteni a kedvességüket! Hálám jeléül szeretnék felajánlani önöknek egy összeget. Tudom, hogy nagy áldozatot hoznak azért, hogy szolgálják az Istenüket. Önök jó emberek, ahogy az a tetteikből is látszik. Ezt bizonyítja számomra Danielle becsületessége is. Még egyszer nagyon köszönöm, Isten áldja meg önöket!”

 Néhány hónappal később a férfi megint beszélt Danielle édesapjával. Elmesélte neki, hogy nem sokkal azelőtt talált egy pénztárcát a földön vásárlás közben. Megkereste a tulajdonosát, visszaadta neki, és azt is elmondta, hogy azért tesz így, mert egy becsületes lány nemrég neki is visszajuttatta a tárcáját. Ezt mondta: „Egy jótett újabb jótetthez vezet, ami mindenkinek a javára válik.”