5Mózes 1:1–46
1 Mózes beszélt az izraelitákkal a Jordán vidékén a pusztában, a kietlen síkságon Szúf előtt, Párán, Tófel, Lábán, Hacerót és Dizaháb között.
2 Az út 11 napig tart a Hórebtől Kádes-Barneáig+ a Szeir-hegyhez vezető úton.
3 A 40. évben,+ a 11. hónap 1. napján Mózes mindent elmondott az izraelitáknak*, amire Jehova utasította.
4 Ez azután volt, hogy legyőzte Szihont+, az amoriták királyát, aki Hesbonban lakott, és Ógot+, Básán királyát, aki Astarótban, Edreiben lakott.+
5 Mózes elkezdte magyarázni a törvényt+ a Jordán vidékén, Moáb földjén, és így szólt:
6 „Jehova, a mi Istenünk ezt mondta nekünk a Hórebnél: »Elég sokáig laktatok már ezen a hegyvidéken.+
7 Forduljatok meg, induljatok el, és menjetek az amoriták+ hegyvidékére és a környékére: az Arabára+, a hegyvidékre, a Sefélára, a Negebbe és a tengerpartra+. Menjetek a kánaániták földjére. Menjetek el egészen a Libanonig*+ és a nagy folyóig, az Eufráteszig+.
8 Nézzétek, nektek adom ezt a földet. Menjetek be, vegyétek birtokba a földet, amely felől megesküdött Jehova az ősapáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak+ és Jákobnak+, hogy nekik és az utódaiknak* adja.+«
9 Én pedig abban az időben megmondtam nektek: »Nem vagyok képes egyedül vezetni benneteket.+
10 Jehova, a ti Istenetek sok utódot adott nektek, és ma már annyian vagytok, mint csillag az égen.+
11 Adjon nektek még több utódot Jehova,+ a ti ősapáitok Istene, legyetek ezerszer többen, mint most vagytok, és áldjon meg benneteket, ahogy megígérte nektek!+
12 Egymagam hogyan hordozhatnám el a terheiteket, hogyan küzdhetnék meg a bajaitokkal, és hogyan viselhetném el a veszekedéseiteket?+
13 Válasszatok ki a törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és kinevezem őket, hogy a vezetőitek legyenek.+«
14 Ekkor így feleltetek nekem: »Jó az, amit kértél tőlünk.«
15 Kineveztem hát a törzsfőiteket, bölcs és tapasztalt férfiakat, hogy irányítsanak titeket, és legyenek ezrek, százak, ötvenek, tízek vezetői és a törzseitek tisztviselői.+
16 És abban az időben erre utasítottam a bíráitokat: »Amikor meghallgatjátok a testvéreiteket, igazságosan ítéljétek+ mindenki ügyét, akár izraelitával, akár bevándorlóval+ van peres ügye.
17 Ne ítéljetek részrehajlóan+. Az alacsony rangú embert ugyanúgy hallgassátok meg, mint a befolyásos embert.+ Ne félemlítsenek meg titeket emberek,+ mert amikor ítéltek, Istent képviselitek.+ Ha pedig egy ügyet túl nehéznek találtok, tárjátok elém, és én meghallgatom.+«
18 Abban az időben elmondtam nektek mindazt, amit tennetek kell.
19 Azután, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk, útnak indultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész hatalmas és félelmetes pusztát+, amelyet láttatok az amoriták+ hegyvidéke felé vezető úton, és végül megérkeztünk Kádes-Barneába+.
20 Akkor ezt mondtam nektek: »Megérkeztetek az amoriták hegyvidékére, amelyet Jehova, a mi Istenünk nekünk ad.
21 Nézzétek, Jehova, a ti Istenetek nektek adta ezt a földet. Menjetek fel, vegyétek birtokba, ahogy Jehova, ősapáitok Istene mondta nektek.+ Ne féljetek, és ne rettegjetek!«
22 De ti mind hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: »Küldjünk ki magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk a földet, és hozzanak hírt arról, hogy melyik úton menjünk, és hogy milyen városok vannak ott.«+
23 Ezt jó javaslatnak találtam, ezért kiválasztottam közületek 12 férfit, mindegyik törzsből egyet.+
24 Akkor ők felmentek a hegyekbe,+ eljutottak egészen Eskol völgyéig, és kikémlelték azt a földet.
25 Szedtek annak a földnek a gyümölcséből, hoztak nekünk belőle, és ezt mondták: »Jó az a föld, melyet Jehova, a mi Istenünk ad nekünk.«+
26 De ti nem akartatok felmenni, hanem fellázadtatok Jehova, a ti Istenetek utasítása ellen.+
27 Morgolódtatok a sátraitokban, és ezt mondtátok: »Jehova gyűlöl minket. Azért hozott ki Egyiptom földjéről, hogy kiszolgáltasson bennünket az amoritáknak, és megsemmisítsenek minket.
28 Milyen lesz az a hely, ahova menni fogunk? Testvéreink elbátortalanítottak minket*,+ mert ezt mondták: ’Az emberek ott erősebbek és magasabbak, mint mi. A városaik hatalmasak, az egekig meg vannak erősítve,*+ és még az anákok+ fiait is láttuk ott.’«
29 Ezért ezt mondtam nektek: »Ne rettenjetek meg, és ne féljetek tőlük!+
30 Jehova, a ti Istenetek megy előttetek. Ő harcol értetek,+ ahogyan Egyiptomban is tette a szemetek láttára.+
31 És a pusztában is láttátok, hogy Jehova, a ti Istenetek úgy hordozott titeket az úton mindvégig, míg el nem jutottatok erre a helyre, ahogyan egy apa hordozza a fiát.«
32 De mindezek ellenére sem hittetek Jehovában, a ti Istenetekben,+
33 aki előttetek ment az úton, hogy kikémlelje, hol táborozhattok le. Éjjel tűzben, nappal pedig felhőben jelent meg, hogy mutassa nektek az utat.+
34 Jehova mindvégig hallotta, miről beszéltek. Meg is haragudott, és ünnepélyesen megesküdött:+
35 »Ebből a gonosz nemzedékből egyetlen ember sem fogja meglátni azt a jó földet, mely felől megesküdtem, hogy az ősapáitoknak adom,+
36 kivéve Kálebet, Jefunné fiát. Ő meglátja majd, és neki meg a fiainak adom azt a földet, ahol járt, mivel ő teljes szívvel* követte Jehovát.+
37 (Még rám is megharagudott Jehova miattatok, és ezt mondta: ’Te sem fogsz bemenni oda.+
38 Józsué, Nún fia, a szolgád*+ viszont bemegy.+ Erősítsd meg őt,*+ mert az ő segítségével fogja Izrael birtokba venni az örökségét.’)
39 A gyermekeitek pedig, akikről azt mondtátok, hogy zsákmányul esnek,+ és a fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, be fognak menni arra a földre, és nekik adom azt.+
40 Ti pedig forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger útján.+«
41 Ekkor így feleltetek nekem: »Vétkeztünk Jehova ellen. De most felmegyünk, és harcolunk, úgy, ahogy Jehova, a mi Istenünk parancsolta nekünk!« És mindannyian felkötöttétek a fegyvereiteket, és azt gondoltátok, könnyű lesz felmennetek a hegyre.+
42 Jehova azonban így szólt hozzám: »Mondd meg nekik: ’Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek! Ha mégis felmentek, az ellenségeitek legyőznek titeket.’«+
43 Én elmondtam ezt nektek, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok Jehova utasítása ellen, és elbizakodottan megpróbáltatok felmenni a hegyre.
44 Akkor az amoriták, akik azon a hegyen laktak, kijöttek ellenetek, elűztek titeket, mint ahogyan a méhek teszik, és szétszórtak benneteket a Szeiren, egészen Hormáig.
45 Azután visszatértetek, és sírtatok Jehova előtt, de Jehova nem hallgatott meg titeket, és nem figyelt rátok.
46 Ezért laktatok Kádesben olyan sokáig.
Lábjegyzetek
^ Szó szerint: „Izrael fiainak”.
^ Nyilvánvalóan a Libanoni-hegységig.
^ Szó szerint: „magvuknak”.
^ Szó szerint: „megolvasztották a szívünket”.
^ Vagyis magasba nyúló falaik vannak.
^ Szó szerint: „teljesen”.
^ Szó szerint: „aki előtted áll”.
^ Esetleg: „Isten megerősítette őt”.