Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A repülő „termés” begyűjtése

A repülő „termés” begyűjtése

A repülő „termés” begyűjtése

AZ ÉBREDJETEK! COSTA RICA-I ÍRÓJÁTÓL

EZ A „termés” repül! Igen, jól olvastad. Annak, amit ez a gazda begyűjt, szárnyai vannak. Persze minden jó gazda tudja, hogy munkájának az a célja, hogy bőséges, egészséges termése legyen. Ugyanez igaz erre a tenyésztőre is, aki éberen igyekszik távol tartani az alattomos ragadozókat, például rovarokat, pókokat és madarakat. A begyűjtés idején több a munkája, hiszen nem szeretné elveszíteni azt az értékes árut, amelynek a gondozását oly szorgalmasan végezte az idény alatt. Ha erőfeszítéseit siker koronázza, a „termés” — amelynek a legpompásabb színű szárnyai vannak a világon — a neveltetési helyétől több ezer kilométerre eljut. De mi ez az egyedülálló „termés”? Jól tippeltél, lepkékről van szó.

A lepkefarmon végzett munka igen nagyra becsült hivatás. Leleményes módszer arra, hogy ragyogóan elősegítsék a különféle lepkefajok fennmaradását. Ezek után számtalan kérdés kap szárnyra. Mondjuk az, hogy pontosan mi is az a lepkefarm. Vagy hogy miként működik, és mi a célja? Mielőtt válaszolnánk ezekre a kérdésekre, nézzük meg, hogy honnan ered ezeknek a törékeny teremtményeknek a tenyésztése.

Kínából indult

A kínaiaknál már több évszázados múltja van a pávaszemeslepke-félék tenyésztésének, különösen a selyemipar miatt. A lepkefarm iránti igény azonban csak nemrégiben merült fel. Az 1970-es években élő lepkékből rendeztek kiállítást a Guernsey szigeten, mely nincs túl messze Anglia partjaitól.

E mögött a Guernsey szigeti próbálkozás mögött az a nemes elgondolás rejlett, hogy kialakítsanak egy trópusi erdőt, mely a benne hemzsegő számtalan színű és mintájú lepkétől kelne életre. Logikus, hogy ehhez a trópusokon honos lepkéket át kellett szállítani a szigetre. De hogyan lehet a trópusi lepkéket élve, hiánytalanul átszállítani a származási helyüktől több ezer kilométerre lévő célállomásra, mikor egyes fajok élettartama mindössze két-három hét? Így alakult ki az az igény, hogy lepkefarmokon tenyésszék a lepkéket.

Mi történik egy lepkefarmon?

Az a pompás lehetőség kínálkozik számodra, hogy első kézből tudhatod meg, mi történik egy lepkefarmon, és lélegzetelállító élményben lesz részed. Lenyűgöző látvány közelről nézni a sok élénk színű szárny kavalkádját. Az Ébredjetek! munkatársai Közép-Amerika legnagyobb lepkefarmjára, mégpedig a Costa Ricában található Lepkefarmra látogattak el, mely igen jelentős exportforgalmat bonyolít le. Itt nemcsak a begyűjtött bábok exportálásával foglalkoznak, hanem azok oktatásával is, akik szeretnének többet megtudni a lepkék életciklusáról és biológiájáról.

Amint a lepkekert területére lépünk, azonnal magával ragad a körülöttünk repkedő lepkék százainak látványa, hiszen káprázatos színkombináció tárul a szemünk elé. Némelyik lepke gyorsan tovarepül, mások zuhanórepülésbe kezdenek, megint mások méltóságteljesen „úsznak” a levegőben. Ezek a rikító, sokszínű állatkák mit sem törődnek veled, csak végzik a mindennapi tevékenységeiket: esznek, párosodnak vagy épp a petéiket rakják. Hát nem lenyűgöző ez a látvány? A lepkék tápnövényeinek — vadvirágoknak és banánfáknak — a látványa és illata hamar ráébreszt minket, hogy ezek egyrészt táplálékul szolgálnak a lepkéknek, másrészt otthont adnak nekik.

A teljesen körülzárt kertben az apró peték biztonságban vannak a ragadozók elől. A szabadban az összes lerakott petéből csak két százaléknak sikerül kifejlődnie lepkévé, ám az ehhez a lepkefarmhoz hasonló menedékekben az életben maradási arány akár a kilencven százalékot is elérheti!

Ahhoz, hogy a tenyészés és fejlődés sikerrel járjon, elengedhetetlenek a megfelelő növények. Ezért aztán a kertben sok-sok tápnövény van, ahová a nőstények lerakhatják a petéiket, és amelyből a hernyók lakmározhatnak. A kifejlett egyedek pedig virágok nektárjából táplálkozhatnak. Minden egyes lepkefaj csak egyetlen növénytípusra rakja a petéit, a hernyók pedig kimondottan csak azt a növényt fogyasztják. Így hát feltétlenül sok tápnövényt kell telepíteni a farmra.

A nőstény egyszerre száz vagy annál is több petét rak. Ezek apró vízcseppekhez hasonlítanak, és olyan picikék, mint ennek a mondatnak a végén a pont. Nemcsak hogy kizárólag a tápnövényre rakja a nőstény a petéket, de még magán a növényen is meghatározott helyre helyezi ezeket attól függően, hogy milyen fajhoz tartozik. A tenyésztő így gyorsan rábukkan a petékre, leszedi őket onnan, és elraktározza. Naponta megnézi a tápnövényeket, hogy vannak-e rajta peték, azután pedig naponta ellenőrzi, hogy a petéből hernyó lett-e már. Miután az éhes hernyó kikel a petéből, belakik az üres petezsákkal. A lepkefarmon ezután a hernyók kis ketrecekbe kerülnek, melyben edényekbe helyezett tápnövények vannak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen fontos a hernyók fejlődése során tisztítani a ketreceket, hiszen ha ezt elhanyagolnák, akkor elszaporodnának a betegségek, és ez az állatok pusztulásához vezetne.

A hernyónak a fejlődése harmadik szakasza után szó szerint másból sem áll az élete, mint evésből. Azt mondják, hogy ha egy három kilogrammos csecsemő olyan arányban hízna, mint amilyen arányban a hernyó gyarapodik, akkor kéthetes korára nyolc tonnát nyomna!

A hernyó a fejlődése ötödik és egyben utolsó szakaszában rögzíti magát egy faághoz vagy a ketrec tetejéhez, és ügyesen izeg-mozog, hogy levesse a bőrét, mely alatt megkeményedett bőrréteg van, amit más néven bábnak vagy gubónak nevezünk. Ekkor kell a tenyésztőnek hatékonynak és eredményesnek lennie.

A bábokat naponta kell összegyűjteni, különben nem lehet megállapítani a korukat. A bábokat — melyek száma 40 és 100 között lehet — fáradságos munkával kartondobozokba teszik, vatta közé. A tenyésztőnek és az exportőrnek körülbelül tíz nap áll rendelkezésére, hogy elszállítsa a bábokat az elosztónak, aki továbbítja azokat a vevőhöz, mely legtöbbször egy lepkeház vagy ehhez hasonló intézmény. Ha a szállítást nem bonyolítják le a megadott időn belül, akkor a lepkék útközben kelnek ki, és el is pusztulnak. Ha sikeres az akció, akkor a lepke az otthonától több ezer kilométerre kel ki a bábból, és észre sem veszi, hogy megváltozott a „lakcíme”. A lepkefarm 4000-6000 bábot szállít havonta a föld különböző pontjain lévő intézményekbe.

Világszerte gombamód szaporodnak a lepkefarmok. Az Egyesült Államokban, a Fülöp-szigeteken, Kenyában, Madagaszkáron, Malajziában, Salvadorban, Tajvanon, Thaiföldön és persze Costa Ricában vannak már ilyen farmok. A lepkeházak száma is évről évre növekszik, s így az emberek a világ sok részén megtekinthetik ezeket a rendkívüli állatokat.

Kétségtelen, hogy a környezet szempontjából továbbra is fontos szerepe lesz a repülő „termés” gondozásának és begyűjtésének abban, hogy a ritka lepkefajok fennmaradjanak. Ez a fajta hivatás ahhoz is hozzájárulhat, hogy az emberek jobban észrevegyék, milyen kifinomult egyensúly van a föld erőforrásai között.

[Képek a 18. oldalon]

1. A tenyésztők hálót használnak a peték és a hernyók védelmére 2. Báb 3. A bábokat dobozba teszik, és a világ különböző részeire szállítják

[Forrásjelzések]

Balra a legfelső lepke, a pompás királylepke, valamint a báb: Butterfly House, Mittagong, Australia; a balra középtájt látható lepke és a leveleken lévő lepkék: Courtesy of Buckfast Butterfly Farm

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

K. Schafer/Audiovise