Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mbalolo — „A Csendes-óceán kaviárja”

Mbalolo — „A Csendes-óceán kaviárja”

Mbalolo — „A Csendes-óceán kaviárja”

AZ ÉBREDJETEK! FIDZSI-SZIGETEKI ÍRÓJÁTÓL

SZÍVESEN fogyasztasz a tenger gyümölcséből? Ha igen, tarts velünk a trópusi Fidzsi-szigetek egyik külső szigetére egy faluba, ahol egy egzotikus csemegét kóstolhatunk majd meg. Külvillás, kenuszerű csónakokban ülve hallgatjuk, ahogy a hullámok szelíden csapkodják a csónak oldalát. Egyszer csak megpillantunk egy föld alatti tűzhelyet, egy lovót, melyet a parthoz közel ástak. A tűz már ropog, melyen különleges gonddal kiválasztott köveket fognak forróra hevíteni. Ezeken a köveken készül majd a főfogás.

Igen ám, de ki hozza a főfogást? Senki! A főfogás fog hozzánk jönni, csak ki kell várnunk. Ha arra gyanakszol, hogy valami nagyon de nagyon szokatlan lakomában lesz részed, sejtéseid beigazolódtak. Az ínyencfalat, melyet már alig várunk, nem más, mint egy tál tekergőző, ízletes féreg! A vörösesbarna (hím) és kékeszöld (nőstény) tengeri férgeket a Csendes-óceán kaviárja néven emlegetik. Itt, a Fidzsi-szigeteken ezt a különleges gasztronómiai gyönyörűséget mbalolónak * hívják.

Évente egy-két alkalommal, amikor a hold az utolsó negyedben jár, körülbelül 1-3 éjszakára a mbalolo férgek tömegével jönnek a tenger felszínére. * Hogy miért lehet ilyen pontosan meghatározni ennek a tömeges szaporodásnak az idejét, azt még nem egészen értik a tudósok, de úgy vélik, hogy a férgek megjelenése a víz hőmérsékletének emelkedésével, a hold állásával és az árapályokkal vagy a nappalok hosszúságával lehet összefüggésben. Egyebek között úgy határozzák meg, hogy pontosan mikor számíthatnak a férgekre, hogy megfigyelik az időjárást, bizonyos növények virágzását és a tenger különböző sajátosságait. A tengerbiológusok újabban a holdfázisok és a Metón-ciklus * tanulmányozásával jelzik előre a mbalolók érkezését.

A faluban az ukulele és a gitár hangja énekszóval keveredik, melyet egy bejelentés szakít meg; közlik a sereglettel, hogy a férgek megérkeztek. Tartsunk a férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel, akik mind a korallzátony felé veszik az útjukat. Egyesek élénk színekben pompázó isuluban vannak (egy test köré tekerhető kelme férfiak és nők számára), és gyönyörű salusalut (illatos hawaii virágfüzért) viselnek. Szokatlanul jól öltözöttek, ha azt vesszük, hogy perceken belül az óceánba fognak gázolni.

Sokan inkább egy csónakban ülve élvezik az eseményeket, mi azonban úgy döntünk, hogy csatlakozunk azokhoz, akik a partról elözönlik a vizet. Nem kell sokáig mennünk, a meleg, trópusi víz máris a derekunkig ér. Ekkor megpillantjuk őket. Körülöttünk mindenfelé ezrével meg ezrével emelkednek a víz felszínére a férgek!

Az izgalom magával ragad minket, amint „a Csendes-óceán déli része természetrajzának egyik legbizarrabb különlegességeként számon tartott” jelenség szemtanúivá válunk. Minden elképzelhető módszert felhasználnak, hogy kifogják a felszínre kerülő vonagló teremtményeket. Van, aki vödörrel próbálkozik, mások kisebb hálókkal, szúnyoghálókkal, kókuszlevélből fonott kosarakkal vagy puszta kézzel. Az egyik látogató látott egy Fidzsi-szigeteki férfit bozontos, göndör hajjal, aki a fejét a férgektől hemzsegő vízbe dugta, majd belerázta egy csónakba a hajába akadt egyedeket! Néhány mohó résztvevő mindjárt kóstolót is vesz a fogásból. Élmény látni, amint bőszen rágják a csemegét, s közben tovább gyűjtögetnek.

Amilyen váratlanul kezdődött ez a fantasztikus kavalkád, olyan gyorsan véget is ér, már ami az idei évet illeti. Úgy döntünk, most inkább nem próbáljuk ki, milyen íze van egy nyers féregnek, ám örömmel vonulunk barátainkkal a partra, hogy kóstolót vegyünk „a Csendes-óceán kaviárjából”, mihelyt ropogósra sütötték a földbe ásott tűzhelyen. A mbalolo rengeteg vitamint meg ásványi anyagot tartalmaz, és főzve, sütve vagy olajban megpirítva is ízletes. Elkészítve egy hétig vagy még tovább is eláll. Azt viszont meg kell hagyni, hogy erős halíze miatt nem mindenki szájízének felel meg.

Itt az ideje, hogy hazainduljunk. Köszönetet mondunk vendéglátóinknak a faluban azért a meleg fogadtatásért és bánásmódért, mely megszokott a szigetlakóktól. Amint a mbalolo férgek megjelenésére, annak előre meghatározható időpontjára és a korallzátony élővilágának egymásrautaltságára gondolunk, csodálattal telik meg a szívünk a Teremtő iránt, aki létrehozta ezt a sok-sok életfolyamatot (Jelenések 4:11).

Ha a Fidzsi-szigetekre utazol, megkóstolhatnál egy tál ínycsiklandozó Polychaeta férget. De azon sem lepődünk meg, ha inkább viszel magaddal egy-két szendvicset! Bárhogyan döntesz is, készülj fel rá, hogy amint elérkezik a mbalolók ideje, a szigetlakók várakozással fogják figyelni, hogy mikor emelkedik a felszínre a Csendes-óceán lenyűgöző „kaviárja”.

[Lábjegyzetek]

^ 4. bek. Más nyelvekben, így a magyarban is, a Szamoán használatos palolo féreg néven utalnak rá.

^ 5. bek. Hasonló jelenség figyelhető meg a Csendes-óceán déli és nyugati részének egyéb területein is, úgymint a Cook-szigeteken, a Salamon-szigeteken, Szamoán, Tongán és Vanuatun. A világ más részein, köztük a maláj szigetvilágban, a Mexikói-öbölben, a Karib-tenger vidékén és Japánban is beszámoltak róla, hogy ugyancsak Polychaeta férgek emelkednek tömegesen a víz felszínére.

^ 5. bek. A Metón-ciklus egy 19 éves időszakra utal.

[Kiemelt rész/kép a 11. oldalon]

Csakugyan férgeket esznek?

Talán meglepődsz, s egyben meg is könnyebbülsz, ha megtudod, hogy ez a szokatlan halászat valójában nem is az, aminek látszik. Hogy miért?

Nos, a mbalolo hátulsó testvége figyelemre méltó változáson megy keresztül; egy úgynevezett epitok testtáj, azaz szaporítószerv lesz belőle, méghozzá igen gyorsan. Ez a szerv tartalmazza a gamétáknak nevezett csírasejteket. A farokrész, melyen szemek és uszonyszerű végtagok is vannak, elszakad a féregtől, és a tenger felszínére emelkedik. Ha nem válik az éhes emberek vagy a tengeri ragadozók martalékává, ez a könnyen oldódó burok szétnyílik, és a benne lévő peték meg spermiumok kiszabadulnak, hogy egy briliánsan megtervezett „véletlen” által találkozzanak egymással. Nagyon sok van belőlük, így biztos, hogy elegendő megtermékenyített pete marad hátra még azután is, hogy az emberek és az állatok jól belaktak. A lárvák, melyek megmaradnak, magukat hajtva egy kényelmes korallt keresnek, ahol aztán letelepednek, és megkezdik életciklusukat.

Így amikor mbalolót fogyasztunk, csak a farokrészét esszük meg azoknak a férgeknek, melyek még mindig a korallokon élnek.

[Képek forrásának jelzése a 10. oldalon]

Fent: Sekove Bigitibau; balra, középen és a 11. oldalon: Paul Geraghty