Zeppelinek — Az ég bámulatos óriásai

 „ÉDESAPÁM rádiósként dolgozott egy zeppelinen, és minden ott töltött pillanatért odavolt” — nyilatkozta Ingeborg Waldorf az Ébredjetek! folyóiratnak. Hát bizony a XX. század elején a világ nagy részén az embereket lenyűgözték ezek az óriási léghajók. Bárhova mentek, mindenütt nagy izgalmat váltottak ki.

A léghajóóriások kora a XX. század elejére tehető. Ezek a monstrumok különleges teljesítményükkel, valamint az őket ért, éppilyen szembeszökő szerencsétlenségekkel kerültek a világ figyelmének középpontjába. Amikor 1937-ben az amerikai New Jersey-ben lévő Lakehurstben a Hindenburg nevű léghajó szerencsétlenséget szenvedett, az óriás léghajók korának hirtelen vége szakadt, ám lebilincselő események fűződnek hozzá.

A hőlégballonoktól a léghajókig

A feltalálók századokon át próbálták megtalálni a módját, hogy az ember repülhessen. A XVIII. században két francia férfi, Joseph-Michel és Jacques-Étienne Montgolfier megfigyelte, hogy a füst felemelkedik a levegőben, s ebből arra következtetett, hogy a füst különleges tulajdonsággal bír, melyet fel lehetne használni annak előmozdítására, hogy az ember repülhessen. Ezért készítettek egy hatalmas papír- és szövetzsákot, és füstölő tűz fölé tartották. A kísérlet megtekintésére összesereglett falusiak megrémültek, amikor a zsák a levegőbe emelkedett. 1783 júniusa volt ekkor, és ehhez a dátumhoz fűződik az, hogy a Montgolfier testvérek feltalálták a hőlégballont. Öt hónappal később egy ilyen Montgolfier-ballonnal repült először az ember.

A ballonoknak azonban volt egy hátrányuk: sodródtak a széllel, és semelyik irányba sem lehetett kormányozni. Egy olyan módszerre volt szükség a meghajtásukhoz, mellyel a ballonok irányíthatókká válnak. Elsőként egy francia férfinak, Henri Giffardnak sikerült egybehangolnia a felfelé irányuló és a vízszintes irányú mozgást, amikor 1852-ben gőzhajtású léghajójával repült. Giffard nem meleg levegőt használt felhajtóerőként, hanem hidrogént, mely a levegőnél könnyebb gáz.

Körülbelül tíz évvel később egy német tiszt Észak-Amerikába utazott a polgárháború megfigyelésére, mivel mind a két oldalon ballonokat vetettek be az ellenség helyének kikémlelésére. A Mississippi fölött vezető első repülőútja annyira mély nyomot hagyott ebben a tisztben, hogy neve elválaszthatatlanul összefonódott a léghajókkal. Ez a férfi Ferdinand von Zeppelin gróf volt.

Zeppelin gróf óriási léghajói

Egyes beszámolók szerint Zeppelin gróf egy horvát származású feltalálótól, név szerint Schwarz Dávidtól jutott hozzá az alumíniumvázas léghajó tervéhez. Egy olyan léghajó terve, amely elég nagy sok-sok utas vagy nehéz rakomány szállítására, lázba hozta Zeppelin grófot. Léghajói jellegzetesek voltak nagy méretük és szivar alakjuk miatt. A zeppelineknek szövet borítású fémvázuk volt. * A vázban vagy azalatt volt egy gondola, ahol a személyzet tartózkodhatott. Az utasok vagy a gondolában, vagy a hajó belsejében voltak. A felhajtóerőt a vázban lévő hidrogén szolgáltatta, több kamrában, azaz gázcellában vagy gázballonban elhelyezve. A vízszintes irányú mozgás a vázra szerelt motorok által vált lehetővé. Zeppelin grófot a léghajókkal  való kísérletezgetés miatt makacs különcnek tartották. De végül eljött a gróf ideje.

Zeppelin gróf otthagyta a hadsereget, és léghajók tervezésére és építésére összpontosított. Első zeppelinje a németországi Friedrichshafen közelében szállt először a levegőbe 1900 júliusában. A Boden-tó partján tömegek sorakoztak, amint a 127 méteres henger alakú jármű 18 perc alatt átrepült a víz fölött. Megalakult a Luftschiffbau Zeppelin GmbH nevű léghajóépítő társaság, amit több léghajó születése követett. Most már nem nevezték különcnek a grófot, hanem az egész világ őt ünnepelte. A császár a huszadik század legnagyobb német személyiségének nevezte.

A világ első légiutasszállító-szolgáltatása

Zeppelin gróf a léghajóóriásaiban látta annak lehetőségét, hogy megszerezze Németországnak a légtér egyeduralkodói szerepét. Az első világháborúban a német haderők zeppelinekkel derítették fel az ellenséges területeket, és még a bombákat is ezekről dobták le. Sőt, elmondható, hogy ennek a háborúnak a legtöbb áldozatot követelő légitámadását egy London felett átrepülő zeppelinnel hajtották végre.

A polgári léghajózás rajongói azonban felismerték, hogy van lehetőség légiutasszállító-szolgáltatásra is. Ezért 1909-ben megalapították a Deutsche Luftschiffahrts-Aktien-Gesellschaft nevű német léghajózási társaságot, mely a világon elsőként foglalkozott légi utasszállítással. Évekkel később ez a szolgáltatás Európán kívülre is kiterjedt. A Graf Zeppelin és a Hindenburg nevű zeppelinek oda-vissza repültek Németország és Rio de Janeiro, valamint Lakehurst között.

A zeppelinek az Egyesült Államokat is lázba hozták. Miután 1928-ban a Graf Zeppelin először repült át — némi sérüléssel ugyan — az Atlanti-óceánon Friedrichshafenből az államok keleti partjára, Coolidge elnök kiszaladt a Fehér Ház előtti pázsitra, hogy megnézze, amint a monstrum áthalad a feje fölött. New York lelkesedése nem ismert határokat; a város lakói díszfelvonulással tisztelték meg a Graf Zeppelin legénységét, és konfettivel ünnepelték őket.

Utazás a Hindenburgon

Egy léghajón egész más volt az utazás, mint egy mai repülőgépen. Képzeljük magunkat a Hindenburg fedélzetére. Ez a léghajó háromszor olyan hosszú volt, mint napjainkban egy sugárhajtású repülőgép, magassága pedig egy tizenhárom szintes épületnek felelt meg. Nem ülőhelyet kapnánk benne, hanem egy kabint ággyal és mosdási lehetőséggel. A felszálláskor nem kell bekapcsolnunk a biztonsági övet, hanem maradhatunk a kabinunkban, valamint sétálgathatunk a társalgóban vagy a folyosón, kinézhetünk az ablakon, sőt ki is nyithatjuk azt. Az utasok által használt helyiségek a léghajó hatalmas belsejében voltak.

A Hindenburg​—An Illustrated History című könyv szerint az ebédlőben ötven utas étkezett a fehér abrosszal leterített, ezüst evőeszközzel és porcelánnal megterített asztaloknál. Az Atlanti-óceán fölött vezető, átlagos utazás során a konyhai személyzet 200 kilogramm húst, 800 tojást és 100 kilogramm vajat használt fel, valamint az elektromos tűzhellyel, sütővel, jéggéppel és hűtőszekrénnyel felszerelt konyhában készítette el az ételeket. Egy kis zongora díszítette a társalgót, ahol egy légi utaskísérő törődött az utasokkal.

A Hindenburgot a kényelemért, s nem a gyorsaságért építették. A maga körülbelül 130 kilométer/órás sebességével kétszáz méter magasságban haladva csaknem 43 órát vett igénybe a leggyorsabb átkelése az Atlanti-óceán északi részén  1936-ban. Rendes körülmények között minden simán ment. Egy Lakehurstből induló út során például egy hölgy utas annyira fáradt volt, hogy mihelyt felszállt a léghajóra, bement a kabinjába aludni. Később hívta a légi utaskísérőt, és tudni akarta, hogy mikor száll már fel végre a léghajó. A megrökönyödött légi utaskísérő elmondta, hogy már több mint két órája a levegőben vannak. „Nem hiszek magának” — mordult fel a hölgy. Csak az győzte meg őt, amikor a társalgóba lépve kinézett az ablakon, és Új-Anglia partjait látta sok-sok méterrel a lába alatt.

A valaha repülő leghíresebb légi jármű

A zeppelinek fénykora 1929-ben érkezett el, amikor a Graf Zeppelin körberepülte a világot. Hivatalosan Lakehurstből indulva 21 nap alatt megkerülte a földet nyugatról kelet felé haladva, Friedrichshafenben, majd Tokióban landolva. Ez utóbbi helyen negyedmillió ember gyűlt össze a fogadására. De megállt még San Franciscóban és Los Angelesben is. Két évvel később a Graf Zeppelin újra beírta magát a történelembe, amikor a sarkvidékre repült, hogy találkozzon egy orosz jégtörővel. A Hindenburg​—An Illustrated History című könyv megjegyzi: „Ekkorra a Graf Zeppelint már szinte misztikus hírnév övezte. Bárhová ment, mindenütt óriási izgalmat váltott ki. Bátran állíthatjuk, hogy a maga nemében ez volt a leghíresebb légi jármű, s még a mai Concorde gépeket is túlszárnyalta.”

Más országok szintén nagy jövőt jósoltak a merev léghajóknak. Nagy-Britannia például tervezte, hogy felállít egy ezüstös óriásokból álló flottát, hogy egységbe kovácsolja birodalma messze szétágazó részeit az Indiába és Ausztráliába tett rendszeres repülőutak által. Az Egyesült Államokban a Shenandoah nevű merev léghajó volt az első, melyen héliumot használtak felhajtóerőként a gyúlékony hidrogén helyett. Az Akron és a Macon nevű léghajóknak megvolt az a képességük, hogy repülés közben útjukra bocsássák, majd újból fogadják a belsejükben tárolt kisebb légi járműveket. Rádiós tájolással felszerelve a Macon a világ leghatásosabb légi szállítógépe lett.

Látványos szerencsétlenségek

„Az igazat megvallva édesapám a repülés szerelmese volt — meséli Ingeborg Waldorf, akit már az elején említettünk. — De a kockázat nem hagyta nyugodni.” Édesapja az első világháborúban több légitámadásban vett részt, de még  békeidőben is kockázatos vállalkozás volt léghajóval repülni, akármilyen látványos fejlődésen ment is át ez a légi jármű. Miért?

A zeppelinek egyik legnagyobb ellensége az időjárás volt. Zeppelin grófnak és társainak az első huszonnégy léghajójából nyolc áldozatul esett a természet erőinek. 1925-ben az Egyesült Államok léghajója, a Shenandoah darabokra hasadt az út kellős közepén a vad szelek miatt. Két másik léghajó vesztét is a zord időjárás okozta; 1933-ban az Akron, alig két évvel később pedig a Macon szenvedett balesetet. Ez végül véget vetett az óriási merev léghajók korának Amerikában.

Nagy-Britannia üdvöskéje az R—101-es volt. Ám 1930-ban a Nagy-Britannia és India közötti útvonalon első repülésekor nem jutott tovább Franciaországnál, ugyanis viharba keveredett, és lezuhant. Egy író szavaival élve „a Titanic 1912-ben bekövetkezett pusztulása óta nem volt még egy olyan szerencsétlenség, amely ennyire megrázta volna a briteket”. A brit merev léghajók aranykora letűnt.

A német zeppelingyártók azonban még mindig reményteliek voltak, míg be nem következett az a tragédia, amely az egész világot megrendítette. 1937 májusában a Hindenburg éppen Frankfurtból New Jersey-be tartott, és arra készült, hogy a lakehursti légi támaszponton landoljon, amikor váratlanul apró lángcsóva jelent meg a külső borítás tetején, a farok közelében. A gázcellákban lévő hidrogén pillanatok alatt lángba borította a léghajót, s vele együtt harminchat ember veszett oda.

Most először híradós fotóriporterek is jelen voltak, akik megörökítették a tragédia mozzanatait. Világszerte bemutatták a harmincnégy másodperces szerencsétlenség filmkockáit, melyen láthatóak voltak az első lángcsóvától kezdve a monstrum zuhanásáig történtek, valamint hallható volt a műsorvezető elcsukló hangja: „Lángokban áll, a lángok martalékává válik . . . Ó, emberiség és minden utas!” A léghajóóriás több mint harminc évig „élt”, de úgymond harmincnégy másodperc alatt „elhunyt”.

A zeppelinek új nemzedéke

Friedrichshafent mind a mai napig elbűvölik a zeppelinek. A Zeppelin-múzeumban a látogatók visszautazhatnak a múltba, és lehetőséget kapnak arra, hogy felmásszanak a Hindenburg rekonstruált részére. A múzeum tárlatvezetője, aki még látta a valódi Hindenburgot 1936-ban a berlini olimpián, elmondta az Ébredjetek! munkatársainak: „Nem lehet szavakba önteni, milyen érzés volt egy zeppelint látni. Teljesen a hatalmába kerítette az embert a látvány!”

Úgy néz ki, hogy a modern technika révén a zeppelinek új nemzedéke jön világra. Ezek az új zeppelinek kisebbek, mint óriási elődeik, és az „előkelő, nyugodt és természetbarát turistáknak” készülnek. Vajon olyan népszerűek lesznek, mint az őseik, az ég bámulatos óriásai? Ez a jövő titka.

[Lábjegyzet]

[Kép a 10. oldalon]

Ferdinand von Zeppelin gróf

[Forrásjelzés]

A 10. oldalon lévő fotók: Archiv der Luftschiffbau Zeppelin GmbH

[Képek a 11. oldalon]

Boeing—747

Hindenburg

Titanic

[Képek a 12–13. oldalon]

Balról jobbra: a „Graf Zeppelin” Philadelphia felett; az irányítófülke; társalgó a vendégeknek

[Forrásjelzés]

Archiv der Luftschiffbau Zeppelin GmbH

[Képek a 14. oldalon]

A „Hindenburg” tragédiája 1937-ben Lakehurstben hozzájárult ahhoz, hogy az óriási léghajók kora drámai módon a végéhez érjen

[Forrásjelzés]

Fotók: Brown Brothers