Fékevesztett Ló — A hegyből faragott emlékmű

MI VITT rá egy rendkívül tehetséges, fiatal, lengyel—amerikai szobrászt — aki mellesleg nem iskolában tanulta mesterségét —, hogy hozzálásson egy hegyből kifaragni egy nagy tiszteletben álló indián harcos elképzelt alakját? Korczak Ziolkowski, a szóban forgó szobrász, semmi esetre sem kapkodta el a döntést, hiszen hét évig gondolkodott, mielőtt elhatározásra jutott.

Korczak 1939-ben levelet kapott egy idős lakota törzsfőnöktől, Henry Álló Medvétől, aki a dél-dakotai Pine Ridge indiánrezervátumban élt. A törzsfőnök a levelében arra kérte a szobrászt, hogy készítsen egy emlékművet Dél-Dakotában, a Black-hegységben egy legendás indián törzsfőnökről. A lakoták a Black-hegységet az indiánok szent területének tekintik, és egyáltalán nem tetszett nekik, amikor Gutzon Borglum szobrász hatalmas szobrot készített a Rushmore-hegyen, szentséges Black-hegységük kellős közepén, négy amerikai elnökről. Álló Medve törzsfőnök a következőket írta Korczaknak: „Én és a többi törzsfőnök azt akarjuk, hogy a fehér ember megtudja: a rézbőrűeknek is vannak nagy hőseik.”

Miért pont Fékevesztett Ló?

Miért esett a választás Fékevesztett Lóra *? Robb DeWall elmagyarázza: „Az indiánok választották Fékevesztett Lovat szobruk modelljeként, lényegében azért, mert Fékevesztett Ló volt az indiánok indiánja. Hihetetlenül bátor harcos volt, aki briliáns taktikákkal állt elő a csatákban. Azt tartják róla, hogy ő volt az első olyan indián, aki elterelő hadműveletet alkalmazott. Egyetlen egyezményt . . . sem írt alá, és nem lehetett rezervátumba kényszeríteni.”

Honnan vette Korczak az ötletet a szobor kivitelezéséhez? Hallott egy történetet arról a válaszról, melyet Fékevesztett Ló adott egy fehér bőrű kereskedőnek, aki kigúnyolta, amiért nem hajlandó követni a többi lakotát a rezervátumba. „Nos, hol vannak most a földjeitek?” — kérdezte a kereskedő. Fékevesztett Ló „a tekintetét a távoli messzeségre emelte, kinyújtotta karját lova feje fölött, és büszkén kijelentette: »Földjeim ott vannak, ahol halottaim nyugszanak.«”

Hol legyen az emlékmű?

Először is ki kellett választani, hogy melyik hegyből legyen kifaragva a szobor. Úgy tervezték, hogy ez lesz a világ leghatalmasabb szobra, nagyobb, mint a közelben lévő Mount Rushmore-i. Végül 1947-ben Korczak és Álló Medve törzsfőnök döntést hozott. Kiválasztottak egy hegyet, mely megfelelt a célnak. Kétszáz méter magas sziklacsúcsával a hegy tengerszint feletti magassága 2050 méter. Korczak Viharfelhő-hegynek nevezte, mivel néha igen szokatlan formát öltve gomolyogtak körülötte a felhők. De hogyan szerezzék meg az engedélyt arra, hogy egy gigantikus emlékművet faraghassanak belőle egy indiánnak?

Robb DeWall megadja a választ: „Bárki megtehette, hogy bányászati engedélyt kér a Black-hegységben; ezzel tulajdonképpen a szóban forgó földdarab »tulajdonosává« vált, feltéve, ha minden évben 100 dollár értékű munkát végzett rajta. Korczak csak azt furcsállotta, hogy a kormányt nem érdekli, ha a hegy úgy néz ki, mint egy lóháton ülő indián, mindaddig, amíg ő minden évben elvégzi az előírt munkát” (Korczak​—Storyteller in Stone).

Mennyi követ kellett megmozgatni?

Korczaknak kevés pénzből hatalmas feladatot kellett megvalósítania, ráadásul kezdetben teljesen egyedül dolgozott. Az első dinamitköteget 1948. június 3-án robbantotta fel, s csekélyke tíz tonna sziklát repített a levegőbe. A becslések szerint ettől a robbantástól kezdve 1994-ig 8,4 millió tonna sziklát távolítottak el robbanóanyaggal. Több száz indián volt jelen az első robbantásnál. Kilenc olyan indián volt még életben, akik részt vettek a híres Little  Bighorn-i ütközetben * (1876. június 25.), és közülük öten ott voltak ezen az eseményen.

Korczak fáradhatatlan volt, és szívvel-lélekkel végezte munkáját. A környéken található fák felhasználásával épített egy 741 fokból álló lépcsősort a hegy tetejéig, ahol robbantásokat akart végezni a ló fejének a kialakításához. A légkalapács működtetéséhez sűrített levegőre volt szüksége. Ezt egy régi, benzinnel működő kompresszor szolgáltatta, így egy 620 méter hosszú, 8 centiméter átmérőjű csövet kellett felvezetnie a hegyre, majd át a csúcson oda, ahol dolgozott. Ám a kompresszor időnként fogta magát és lefulladt. Ilyenkor a szobrásznak le kellett baktatnia a lépcsőn — mind a 741 lépcsőfokon —, és újra kellett indítania a motort. Volt olyan nap, hogy nem kevesebb mint kilencszer fordult! Anyagi helyzeténél fogva nem tehette meg, hogy felfogad valakit a kompresszor kezelésére. Az biztos, hogy nagy volt az állóképessége, és amit a fejébe vett, azt meg akarta valósítani.

1951-ben 660 liter fehér festék felhasználásával megfestette a készülő szobor körvonalát a hegyoldalon. Ezzel segített a látogatóknak képet alkotniuk arról, hogy milyen lesz a szobor, ha elkészül.

Tragédia és válságos idők

Az 1970-es években és az 1980-as évek elején Korczak azon dolgozott, hogy elegendő sziklát el  tudjon távolítani a ló fejének a kialakításához. Addigra már két szívrohamon volt túl (1968 és 1970), 1982 nyarán pedig sikeres négyszeres bypass-műtéten esett át. Ekkor azonban tragédia történt. Korczak ugyanezen év októberében, 74 éves korában váratlanul elhunyt. Hogyan fog elkészülni Fékevesztett Ló hatalmas szobra? Vajon most, hogy a szobrász halott, véget ér a munka?

Nos, Korczak mindig is tisztában volt vele, hogy nem tudja egyedül befejezni a munkát. Világos volt számára, hogy egy emberöltő nem elég a szobor elkészítéséhez, ezért felvázolt egy részletes tervet. Felesége, Ruth és tíz gyermeke ugyanolyan lelkesen várta, hogy megszülessen a mű, mint ő. Ruth a kezdetektől fogva segített férjének mind a számítások elvégzésében, mind a fizikai munkában.

Korczak mindenképpen a ló fejét szerette volna befejezni, halála miatt azonban változtak a tervek. A szobrász özvegye, valamint a nonprofit alapítvány igazgatói 1987-ben elhatározták, hogy Fékevesztett Ló arcára fognak figyelmet fordítani. Miért döntöttek így? Mivel az arc sokkal kisebb, mint a ló feje, rövidebb idő alatt elkészülne, és nem is annyira költséges. Emellett hamarabb felismerhetővé válna, hogy mit akar ábrázolni a szobor, így az emberek talán nagyobb indíttatást éreznének arra, hogy támogassák a munkát.

Fantasztikus méretek!

Fékevesztett Ló feje 26,7 méter magas és 18 méter széles. Azt mondják, hogy a Mount Rushmore-ba vésett négy fej, melyek mindegyike 20 méter magas, kényelmesen elférne Fékevesztett Ló fejében! Néhány forrás szerint Fékevesztett Ló a felemelt bal karjával és lovával a világ legnagyobb — 172 méter magas és 195 méter hosszú — szobrászati alkotása lesz. Csupán a karját 69 méter hosszúra tervezik, az előre mutató ujj pedig 11,4 méter hosszú és 3 méter vastag lesz.

Korczak nem fogadott el állami támogatást a munkájához. Két ízben ajánlottak fel neki 10 millió dollárt, melyet állami támogatásként kapna meg, de mindkét alkalommal visszautasította az ajánlatot. Robb DeWall rámutat, hogy Korczak „rendíthetetlenül kitartott azon elve mellett, hogy ő csak szabadvállalkozóként dolgozik. Élete során ötmillió dollárt gyűjtött össze saját erejéből, és adott ki Fékevesztett Ló szobrának megalkotására.” Fizetést nem fogadott el, és nem volt személyi költségszámlája.

Ma belépődíjat kérnek az autóval érkező csoportoktól. Az egyedül érkezőknek és a motorosoknak kisebb összeget kell fizetniük. Jelenleg Fékevesztett Lónak több mint egymillió látogatója van évente. Sokan adományoztak már eszközöket és pénzt, így járulva hozzá a munka folytatásához.

Az indiánmúzeum

Fékevesztett Ló szobrától nem messze található a lenyűgöző Észak-Amerikai Indiánmúzeum, melyet a környéken kitermelt faanyagból építettek. A múzeumban több ezer, indiánok által készített tárgy tekinthető meg. A több mint 500 észak-amerikai törzs közül jó néhányat képviselnek ezek a tárgyak. Egy nagy könyvtárat is kialakítottak itt, ahol sokat lehet megtudni az amerikai őslakosokról. A könyvtárat tanulók és szakemberek egyaránt használhatják.

 Priscilla Engen, Freda Goodsell (oglala lakota indiánok) és más amerikai őslakosok is a látogatók rendelkezésére állnak, hogy válaszoljanak a kérdésekre, és magyarázatot fűzzenek a műalkotásokhoz és kézművesek által készített tárgyakhoz. Donovin Sprague egyetemi tanár, egy lakota törzsből való miniconjou indián készségesen fogadja azokat, akik szeretnének többet tudni. Ő annak a Hump törzsfőnöknek az egyik ükunokája, aki részt vett a Little Bighorn-i ütközetben 1876-ban.

Milyen jövő vár Fékevesztett Ló emlékművére?

Azt tervezik, hogy a múzeumot új helyre költöztetik. Korczak eredetileg azt szerette volna, hogy a múzeum a szobor lábánál legyen, és navaho stílusú kunyhóra emlékeztessen. Az új múzeum egy több emeletes épület lesz, 110 méteres átmérővel. Azt is tervbe vették, hogy egyetemet és egészségügyi oktatóközpontot létesítenek itt az észak-amerikai indiánoknak. Ám ezeknek az óriási elképzeléseknek a megvalósítása előtt magát a szobrot kell befejezni. Mennyi időre lesz még szükség? Korczak felesége, Ruth így válaszol: „Dátummal nem szolgálhatok, hiszen annyi minden beleszólhat a tervekbe: az időjárás, az, hogy milyen zordak lesznek a telek, a pénz és még sok más dolog. A lényeg az, hogy folyamatosan haladjunk a nagy cél megvalósítása felé.”

[Lábjegyzetek]

[Kép a 14–15. oldalon]

Fékevesztett Ló méretarányos terve. A ló feje a hegyoldalra van felfestve

[Forrásjelzés]

2. és 15. oldal: Korczak, Sculptor © Crazy Horse Memorial Fnd.

[Kép a 15. oldalon]

Korczak és Henry Álló Medve törzsfőnök 1948. június 3-án. Mögöttük a szobor márványból elkészített méretarányos makettje látható, valamint a hegy a robbantás előtt

[Forrásjelzés]

Fénykép: Crazy Horse Memorial archives

[Kép a 16. oldalon]

A Ziolkowski család. Korczak özvegye, Ruth jobbról a negyedik

[Forrásjelzés]

Crazy Horse photo

[Kép a 17. oldalon]

Az indiánmúzeum belülről

[Kép a 16–17. oldalon]

Évenkénti zarándokút Fékevesztett Ló arcához

[Forrásjelzés]

Photos by Robb DeWall, courtesy Crazy Horse Memorial Foundation (nonprofit)

[Kép forrásának jelzése a 16. oldalon]

Photo by Robb DeWall, courtesy Crazy Horse Memorial Foundation (nonprofit)