A rendkívüli jurumi

AZ ÉBREDJETEK! ARGENTÍNAI ÍRÓJÁTÓL

A FÖLD alatti erődítmény sötét járataiban a támadást követően fejvesztetten rohangálnak a közösség tagjai. A katonák a védelemnyújtás reményében a veszélyes övezethez özönlenek. Fegyvereiket készenlétbe helyezik, bár nem sokra mennek velük. A következő pillanatban a biztonságot nyújtó fal egy hatalmas szakaszon beomlik, és a törmelék rengeteg lakost összezúz. A falban tátongó lyukon keresztül a bunkert vakító fény árasztja el, s ekkor megjelenik az ellenség.

Vajon az imént egy római kori város ostromáról olvashattunk? Vagy egy akciófilmből lett véve a jelenet? Távolabb nem is lehetnénk az igazságtól! Valójában egy jurumi támadását nézhettük végig, méghozzá egy rovar szemszögéből. A juruminak vagy nagy sörényes hangyásznak azonban ez csak egy volt a mindennapi vadászútja során letarolt termeszvárak közül.

Találkozás a jurumival

Bár többféle hangyász ismeretes, most kifejezetten a nagy sörényes hangyászról fogunk bővebben szót ejteni. Számos nyelven „hangyászmedveként” is utalnak rá, de nem azért, mert csakugyan medve. Talán a nehézkes járása miatt kapta ezt a nevet, vagy azért, mert gyakran két lábra állva védekezik, és erős mellső lábaival „átöleli” a támadót, akárcsak egy medve.

A nagy sörényes hangyászt Argentína északkeleti részén, valamint a szomszédos országokban juruminak nevezik, mely az állat guarani neve, és azt jelenti, hogy ’kis szájú’. Ez a név nagyon találó, mivel az állat szájnyílása nagyon kicsi, noha az állkapcsa olyan hosszú, mint a feje. Az ember elsőként a jurumi csőszerűen megnyúlt fejére figyel fel, de hosszú, bozontos farka, melyet időnként majdhogynem függőlegesen tart, sem egy hétköznapi látvány. Szőrzete dús, a farokrészen hosszú és zászlós; emiatt sokkal nagyobbnak látszik a farka, mint amilyen valójában. Hiába a lehengerlő megjelenés, a jurumi teste mindössze akkora lehet, mint egy német juhászkutyáé. A kifejlett példányok legfeljebb 25 kilogrammot nyomnak, ám vannak olyan egyedek, melyek a szájuktól a farkuk hegyéig az 1,8 méter hosszúságot is elérik.

A jurumi többnyire magányosan járja Dél-Amerika szavannáinak mocsaras területeit. Az embernek erről a földrészről rendszerint inkább sűrű esőerdők és dúsan zöldellő növényzet jut az eszébe, pedig hatalmas területeket felölelő, száraz füves síkságai is vannak, melyeken itt-ott pálmaligetek és tüskés bokrok csoportosulnak. A szavannák termőföldje tele van lebomlott növényi részekkel, így ideális otthont nyújt a termeszeknek, melyek hatalmas erődítményeket építenek maguknak föld és nyál keverékéből. Az így készült, oszlopszerű építmények igen erősek. Néhányuk több mint 1,8 méter magas.

Ebben a rovarparadicsomban éldegél a jurumi, mely kifejezetten arra specializálódott, hogy felfalja a hatlábúakat. Tudományos neve, Myrmecophaga tridactyla először is a táplálkozási szokásaira (hangyaevő) hívja fel a figyelmet, másodszor pedig arra, hogy mindkét mellső lábán négy ujjából három félelmetes, kampószerű karmokkal van felszerelve. Egy lexikon a következőket írja róla: „A karmaival élelemre vadászik, és védekezésre is használja. Ha megtámadják, úgy vájja őket ellenfelébe, mint éles tőröket. Hihetetlenül ügyesen és könnyedén emelkedik hátsó lábaira, s így karmaival súlyos sebeket ejthet áldozatán. Még a jaguárt is megfutamítja” (Enciclopedia Salvat de la fauna).

Hogyan táplálkozik a jurumi?

A juruminak nincsenek fogai, ám ez nem jelent neki különösebb gondot, mert kiváló módszerei vannak arra, hogy miként jusson táplálékhoz. Kifinomult szaglása — mely 40-szer érzékenyebb, mint az emberé — könnyen elvezeti zsákmányához. Ezután mellső  lábaival, és 10 centiméteres karmaival feltöri a földből épített erődítményeket, melyekben rovarok, lárvák és peték után kutat. Majd kiölti vékony, 45 centiméter hosszú nyelvét, és végigpásztázza vele a lakók titkos járatait.

A jurumi különlegesen nagy nyálmirigyei ragadós váladékot termelnek, hogy nyelve mindig nedves és tapadós legyen. Így a hangyák és termeszek könnyen ráragadnak, és máris a szájában vannak. De hogyan fogja megemészteni őket, hiszen az evés nemcsak nyelésből áll? Bámulatos módon gyomorizmai olyan erősek, hogy össze tudja velük zúzni a táplálékot.

Hogyan fest a jurumi jövője?

Noha a jurumik Közép- és Dél-Amerika-szerte nagy területeken megtalálhatók, számuk soha nem volt nagy. Talán azért, mert nem hoznak sok utódot a világra. A nőstény vemhességi ideje körülbelül 190 nap, és egyszerre csak egy kölyke születik. Ezután az anya egy éven át a hátán viszi ide-oda a kicsinyét. Egy argentínai természetkutató egy érdekes részletre mutat rá ezzel kapcsolatban: „Találkoztam egy nősténnyel, mely pár napos kicsinyét vitte a hátán. Nem volt könnyű észrevenni a parányi teremtményt. Nagyon tetszett, hogy milyen jó kis helyet talált az anyja hátán, s így tökéletesen álcázni tudta magát. Úgy feküdt, hogy a hátán lévő fekete sáv az anyja hátán lévő fekete sávra illeszkedjen. Ezzel megnehezítette a ragadozó madarak dolgát.”

A juruminak nagy szerepe van abban az ökoszisztémában, mely otthont ad neki. Egyetlen példány több tízezer hangyát és termeszt fal fel naponta. Vajon lehetséges, hogy ha a jurumi nem jelentene állandó veszélyt a rovarpopulációkra, azok vészesen elszaporodnának? Nem elképzelhetetlen. Mindenesetre ez a természetes egyensúly felborulóban van. Hogyhogy?

Sajnos a jurumik száma egyre kevesebb. Ez az embereknek tudható be, akik sportból vadásszák, vagy egyszerűen csak azért ölik meg őket, mert rossz előjelnek vélik az állat felbukkanását. Mások befogják őket, és eladják olyanoknak, akik gyűjtik a ritka állatokat. Az értékesített hangyászok aztán vagy ketrecekben kötnek ki, vagy múzeumokban; az utóbbi helyen persze kitömve. Vajon a jurumi is belép a kipusztult állatok sorába? Csak a jövő a megmondhatója. Jelenleg azért folyik a küzdelem, hogy megvédjék a biológiai sokféleségnek ezt a csodáját.

[Kép a 15. oldalon]

Egy „jurumi” a kedvenc étele, a termesz után kutat

[Kép a 15. oldalon]

Egy „jurumi”-kölyök az anyja hátán

[Kép a 14–15. oldalon]

A „jurumi” meghökkentő, 45 centiméter hosszú nyelve

[Forrásjelzés]

Kenneth W. Fink/Bruce Coleman Inc.