Mikor kezdődik az ember élete?

„A VÉR szerinti anyám 17 éves volt, és 7 és fél hónapos terhes, amikor a sóoldattal végzett magzatelhajtás * mellett döntött – mondta Gianna. – Én vagyok az a gyermek, akit el akart vetetni. Életben maradtam, nem haltam meg.”

Ezt a vallomást a 19 éves Gianna tette 1996-ban az USA egyik kormányzati bizottsága előtt, amikor meghallgatták az abortuszkérdés kapcsán. Gianna testrészei már jól láthatóan kifejlődtek az édesanyja méhében a 7 és fél hónap alatt. Valószínűleg egyetértesz azzal, hogy Gianna addigra már voltaképpen egy személy volt, ugyanis az anyaméhen kívül is mint személy élt tovább.

És mit mondhattunk volna Giannáról, amikor öthetes magzat volt és 1 centiméter hosszú? Igaz, hogy a testrészei még nem fejlődtek ki teljesen, de az idegrendszerének és az agyának a kezdeményei már jelen voltak. A szíve percenként 80-at vert, és pumpálta az ereibe a vért. Ha tehát Gianna 7 és fél hónap után személy volt az anyaméhben, nem lenne ésszerű arra következtetnünk, hogy öthetesen is az volt, még ha nem is volt olyan fejlett a teste?

A fogantatás csodája

A magzat testrészeinek a fejlődése a fogantatáskor kezdődik, amikor a nő petesejtjét megtermékenyíti a férfi ivarsejtje. A technikai vívmányoknak köszönhetően a tudósok ma már képesek figyelemmel kísérni azokat a bámulatos változásokat, melyek ennek a megtermékenyített petesejtnek a magjában zajlanak. Az apa és az anya DNS-ét (dezoxiribonukleinsavát) felépítő molekulák egyesülése hoz létre egy emberi életet, mely azelőtt nem létezett.

Ez az egy eredeti sejt indítja el azt a valóban csodálatos folyamatot, mely során létrejön egy teljesen kifejlődött ember. Ezt a fejlődési programot a DNS alkotóelemei, a génjeink határozzák meg. A szervezetünkben jóformán mindent a gének szabályoznak. Meghatározzák a magasságunkat, az arcvonásainkat, a szemünk és a hajunk színét, és még sok ezer sajátosságunkat.

Miután ez az eredeti sejt osztódik, a teljes genetikai „tervrajzról” minden egyes új sejtbe belekerül egy másolat. Bámulatos módon ezek az új sejtek arra vannak beprogramozva, hogy olyan sejtekké alakuljanak, melyekre szükség van például az agy felépítéséhez, a szív, a csont, a bőr  szövetének, sőt még a szem átlátszó szövetének a kialakulásához is. Érthető hát, hogy sokszor miért nevezik csodának az eredeti sejtbe épített programot, mely elindítja egy egyedülálló, új személy fejlődését.

„Az ember már akkor teljesen be van programozva arra, hogy egész életében növekedjen és fejlődjön, amikor még csak egyetlen sejt” – jegyezte meg dr. David Fu-Chi Mark, egy híres molekuláris biológus. Ezt a következtetést szűrte le: „Kétség sem férhet ahhoz, hogy minden egyes ember teljesen egyedi attól fogva, hogy elkezdődik az élete a megtermékenyítéskor.”

Már egy személy van az anyaméhben?

A fogantatástól kezdődően az anyaméhben lévő gyermek nem csupán az anya szövetének a része, hanem egy különálló személy. Az anya teste idegen anyagnak tekinti, és nagyon gyorsan kivetné, ha nem „egy védett birodalomban”, az anyaméhben lenne. Ez az új élet, melyet egy védőburok választ el az anyától, már egy személy, egyedi DNS-sel.

Néhányan azzal érvelnek, hogy a nő teste spontán módon abortál rengeteg megtermékenyített petesejtet különböző rendellenességek miatt. Tehát miért ne vethetne véget egy orvos is a terhességnek? Azonban óriási különbség van a spontán halál és a szándékos emberölés között. Egy dél-amerikai országban 1000 gyermek közül 71 meghal, mielőtt elérné az egyéves kort. De csak azért, mert olyan sok gyermek hal meg fiatalon, elfogadható lenne megölni egy gyermeket egyéves kora előtt? Természetesen nem!

Figyelemre méltó, hogy a Biblia arra utal, hogy az élet már az anyaméhben kezdődik. Dávid, a zsoltáríró ezt jelentette ki Istenről: „Szemeid már mint embriót is láttak engem, és annak minden része be volt írva könyvedbe” (Zsoltárok 139:16). Dávid nem egyszerűen azt írta, hogy „egy embriót”, hanem azt, hogy ’ENGEM mint embriót’; ebből pontosan látható, hogy az élete már a fogantatáskor elkezdődött, jóval azelőtt, hogy ő megszületett. Isteni ihletés alatt Dávid azt is feltárta, hogy a fogantatáskor a testrészei egy terv, vagyis egy részletes ’leírás’ alapján indultak fejlődésnek – és ennek köszönhette, hogy az a személy lett, aki lett.

Ne felejtsük el azt sem, hogy a Biblia nem azt írja, hogy a nőben egy szövetdarab fogantatott, hanem azt, hogy „életerős férfi fogantatott” (Jób 3:3). Ez is arra világít rá, hogy a Szentírás szerint egy gyermek már a fogantatása pillanatától kezdve mint személy létezik. Igen, ekkor kezdődik az ember élete.

[Lábjegyzet]

 [Képek a 6–7. oldalon]

Egy öthetes magzat nem csupán egy szövetdarab; már minden olyan szerv alapja megtalálható benne, amely egy felnőtt szervezetben megvan

(életnagyságban)