Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan tudok megbirkózni a gyásszal, ha meghalt anyukám vagy apukám?

Hogyan tudok megbirkózni a gyásszal, ha meghalt anyukám vagy apukám?

Fiatalok kérdezik

Hogyan tudok megbirkózni a gyásszal, ha meghalt anyukám vagy apukám?

„Amikor meghalt anyukám, teljesen elveszettnek éreztem magam. Óriási űrt hagyott maga után. Ő tartotta össze a családunkat” (Anita *).

EGY szülő elvesztésénél szinte nincs fájdalmasabb érzés. Amellett, hogy iszonyú fájdalmat élsz át, tudod, hogy már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt.

A szíved mélyén talán bíztál abban, hogy a szüleid mindketten ott lesznek veled a ballagásodon, vagy amikor megkapod a jogosítványod, és veled együtt fognak örülni az esküvőd napján is. Ezek a remények most egyszeriben szertefoszlottak, te pedig szomorú, csüggedt, vagy akár dühös vagy. Hogyan tudsz megbirkózni azzal a sok-sok érzéssel, mely a tragikus haláleset miatt kavarog benned?

„Normális, ahogyan érzek?”

Amikor beléd hasít a felismerés, hogy nincs többé anyukád vagy apukád, olyan érzések lehetnek rajtad úrrá, melyeket korábban sosem tapasztaltál. Balázs még csak 13 éves volt, amikor az édesapja szívrohamot kapott és meghalt. Így emlékszik vissza: „Aznap éjjel, amikor megtudtuk, mi történt, csak átöleltük egymást és sírtunk.” Noémi, aki 10 éves volt, amikor az édesapja elhunyt rákban, ezt mondja: „Nem tudtam, mit kellene éreznem . . . Igazából nem éreztem semmit, teljesen fásult voltam.”

Mindenki másképp reagál, ha elveszíti egy szeretett hozzátartozóját. A Biblia kijelenti, hogy minden ember ’a maga csapását és fájdalmát ismeri’ (2Krónikák 6:29). Most gondolj arra, téged hogyan érintett a veszteség. Írd le, 1. mit éreztél, amikor megtudtad a rossz hírt, 2. mit érzel most. *

1. ․․․․․

2. ․․․․․

A válaszaid talán azt tükrözik, hogy az érzéseid valamelyest csillapodtak. Ez így normális. Nem jelenti azt, hogy elfelejtetted őt. De az is előfordulhat, hogy még mindig ugyanazokkal a gyötrelmes érzésekkel küzdesz, sőt ezek akár fokozódhattak is. A fájdalom hullámokban törhet rád. Az érzések egyszer alábbhagyhatnak, másszor felerősödhetnek, időnként pedig teljesen váratlanul törhetnek rád. Ez is normális. Még akkor is, ha ezeket az érzéseket csak évekkel később tapasztalod a tragédia után. A kérdés az, hogyan lehetsz úrrá rajtuk.

Mi segíthet?

Ne tartsd vissza a könnyeidet. A sírás enyhíti a gyásszal járó fájdalmat. Ám lehet, hogy úgy érzel, mint Anna, aki 19 éves volt, amikor meghalt az édesanyja. „Attól féltem, ha túlságosan kimutatom az érzéseimet, mások azt fogják gondolni, hogy nincs hitem” – mondta. De gondolj csak bele: Jézus Krisztus tökéletes volt, és erős volt az Istenbe vetett hite. Jó barátja, Lázár halála miatt mégis „könnyekre fakadt” (János 11:35). Tehát ne tartsd vissza a könnyeidet. A sírás nem jelenti azt, hogy nincs hited. Anna így emlékszik vissza: „Végül nem tartottam vissza a könnyeimet. Rengeteget sírtam, mindennap.” *

Beszélj a bűntudatodról. „Esténként felmentem anyu szobájába, és jóéjt-puszit adtam neki – meséli Anita, aki 13 éves volt, amikor meghalt az anyukája. – Egyszer azonban ezt elmulasztottam. Másnap reggel meghalt anyukám. Butaságnak tűnhet, de bűntudatom van, amiért aznap este nem mentem be hozzá elköszönni, és mindazért, ami másnap reggel történt. Apukám üzleti útra ment, és megkért engem és a nővéremet, hogy majd nézzünk be anyához, hogy jól van-e. Mi viszont későn keltünk fel. Amikor bementem hozzá, már nem lélegzett. Szörnyen éreztem magam, mert amikor apa elment, anya még jól volt!”

Anitához hasonlóan téged is gyötörhet valamelyest a bűntudat, amiért elmulasztottál megtenni valamit. Lehet, hogy olyan gondolatokkal kínzod magad, hogy „mi lett volna, ha . . . ?”. Például: „Mi lett volna, ha hamarabb benézek anyához?” „Mi lett volna, ha sürgetem apát, hogy menjen el orvoshoz kivizsgálásra?” Ha ilyen gondolatok kínoznak, ne felejtsd el, hogy normális, ha azt érzed, hogy bárcsak másként tettél volna valamit. Biztosan másképp tettél volna dolgokat, ha tudtad volna, mi történik. De nem tudtad. Tehát nem kell bűntudatot érezned. Nem te vagy a felelős azért, hogy meghalt az anyukád vagy az apukád. *

Beszélj az érzéseidről. A Példabeszédek 12:25 szerint ’a jó szó megvidámít’. Ha magadba fojtod az érzéseidet, valószínűleg nehezebb lesz megbirkóznod a gyásszal. Ellenben ha beszélsz róluk valakivel, akiben megbízol, ’jó szavakat’ hallhatsz, vagyis bátorítást kaphatsz – méghozzá akkor, amikor a leginkább szükséged van rá. Miért ne próbálnád hát ki a következő javaslatok némelyikét?

Beszélj a gyászoló szülőddel. Ő is nehéz időszakon megy keresztül, de biztosan segíteni szeretne neked. Tárd fel neki az érzéseidet. Az ilyen beszélgetések enyhíteni fogják a bánatodat, és segítenek, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.

Ha szeretnél beszélgetést kezdeményezni, próbáld ki a következő javaslatot: Írj le 2-3 olyan dolgot, melyet szívesen megtudtál volna anyukádról vagy apukádról, majd beszéljetek róla. *

․․․․․

Beszélj a barátaiddal. A Biblia kijelenti, hogy az igaz társ „testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17). „Előfordulhat, hogy az a személy fog segíteni, akire a legkevésbé számítasz – mondja Anna. – Ne félj hát beszélni az érzéseidről.” Persze egy ilyen beszélgetés kissé kínos lehet, hisz te is, és a barátod is a megfelelő szavakat keresitek. Hosszú távon azonban érezni fogod, milyen jót tesz, hogy beszélsz a bánatodról. Dávid, aki mindössze 9 éves volt, amikor az édesapját szívroham érte és meghalt, ezt mondja: „Nem mutattam ki az érzéseimet. De jobb lett volna, ha megteszem. Segített volna.”

Beszélj Istennel. Valószínűleg sokkal jobban érzed majd magad, ha imában ’kiöntöd a szívedet’ Jehova Isten előtt (Zsoltárok 62:8). Ez nem csupán egy közérzetjavító módszer. Imában közeledsz ahhoz, aki „minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintusz 1:3, 4).

Isten többek között a szent szelleme által vigasztal meg. Ez a szellem ’a szokásosnál nagyobb erőt’ adhatja neked, így képes lehetsz elviselni a gyásszal járó fájdalmat (2Korintusz 4:7). Isten vigasztalást nyújt „az Írásokból” is (Róma 15:4). Kérd tehát tőle a szellemét, és szakíts időt arra, hogy bátorító gondolatokat találj a Szavában, a Bibliában (2Tesszalonika 2:16, 17). Esetleg felírhatnál magadnak olyan írásszövegeket, melyek igazán megvigasztalnak. *

Megszűnik valaha a fájdalom?

A gyász nem múlik el egyik napról a másikra. „Nem pusztán elhatározás kérdése, hogy túlteszed-e rajta magad – jegyzi meg Brigitta, aki 16 évesen veszítette el az anyukáját. – Vannak napok, amikor sírva alszom el. Máskor próbálok nem gondolni az anyukám halálára, hanem igyekszem szem előtt tartani azokat az ígéreteket, amelyeket Jehova tartogat számunkra. Ő valóra fogja váltani azokat a Paradicsomban, és akkor együtt örülhetek majd anyukámmal.”

A Biblia azt ígéri, hogy a Paradicsomban, amelyről Brigitta beszélt, „nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jelenések 21:3, 4). Ha elmélkedsz ezeken az ígéreteken, az neked is segíthet megbirkóznod a gyásszal.

[Lábjegyzetek]

^ 3. bek. A cikkben a neveket megváltoztattuk.

^ 8. bek. Ha most még túl nehéznek találod, hogy válaszolj ezekre a kérdésekre, megteheted később is.

^ 13. bek. Ne érezd úgy, hogy sírnod kell ahhoz, hogy kimutasd a bánatodat. Mindannyian másképp gyászolunk. A lényeg: Ha könny szökik a szemedbe, gondolj arra, hogy talán eljött az „ideje a sírásnak” (Prédikátor 3:4).

^ 15. bek. Ha továbbra is ilyen gondolatok gyötörnek, beszélj a gyászoló szülőddel vagy egy másik felnőttel. Idővel tisztábban fogod látni a helyzetet.

^ 18. bek. Ha egyszülős családban nőttél fel, vagy különböző okok miatt nem tartod a kapcsolatot az életben maradt szülővel, a bizalmadba avathatnál egy érett felnőttet.

^ 22. bek. Néhányan vigaszt merítettek ezekből az írásszövegekből: Zsoltárok 34:18; 102:17; 147:3; Ézsaiás 25:8; János 5:28, 29.

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ A cikk mely tanácsait fogadod majd meg? ․․․․․

▪ Írj le néhány írásszöveget, melyek megvigasztalhatnak, ha elhatalmasodik rajtad a bánat. ․․․․․

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

ŐK IS SÍRTAK!

Ábrahám (1Mózes 23:2)

József (1Mózes 50:1)

Dávid (2Sámuel 1:11, 12; 18:33)

Mária, Lázár testvére (János 11:32, 33)

Jézus (János 11:35)

Mária Magdaléna (János 20:11)

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

ÍRD KI MAGADBÓL AZ ÉRZÉSEIDET

Óriási segítség lehet a gyásszal járó, fájó érzések leküzdésében, ha leírod a gondolataidat az anyukádról vagy az apukádról, akit elveszítettél. Sok mindenről írhatsz. Egypár javaslat:

▪ Írj le néhány kellemes emléket vele kapcsolatban.

▪ Írd le, hogy mi mindent szerettél volna még mondani neki.

▪ Képzeld el, hogy van egy fiatalabb testvéred, aki bűntudattal küszködik a tragédia miatt. Jegyezd le, milyen gondolatokkal vigasztalnád meg. Ez segíthet, hogy ne hatalmasodjon el rajtad a bűntudat.

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

MEGJEGYZÉS A SZÜLŐNEK

A házastárs elvesztése fájdalmas esemény. De tizenéves gyermekednek szüksége van a segítségedre. Hogyan segíthetsz neki a gyásszal járó fájdalom leküzdésében úgy, hogy közben nem hagyod figyelmen kívül a saját érzéseidet sem?

Ne fojtsd el az érzéseidet. Gyermeked eddig is sok mindent úgy tanult meg az életben, hogy megfigyelt téged. Ugyanígy tanulja meg azt is, hogyan legyen úrrá a gyászon. Ezért ne gondold, hogy el kell rejtened minden fájdalmadat, hogy így erősnek mutasd magad előtte. Ez csak arra tanítaná, hogy ő is ugyanezt tegye. Ellenben ha kimutatod a fájdalmas érzéseidet, megtanulja, hogy sokszor jobb így tenni, mint elfojtani azokat. Azt is megtanulja, hogy normális, ha szomorú, csüggedt, vagy akár dühös.

Buzdítsd a tizenéves gyermekedet, hogy beszéljen az érzéseiről. Anélkül, hogy erőltetnéd, biztasd, hogy öntse ki a szívét. Ha azt látod, hogy vonakodik, talán megbeszélhetnétek együtt ezt a cikket. Emellett említs meg neki szép emlékeket, melyeket a házastársaddal éltetek át. Mondd el, milyen nehéz lesz nélküle az élet. Ha a gyermeked azt tapasztalja, hogy feltárod előtte az érzéseidet, megtanulja, hogy ő is ezt tegye.

Légy tisztában a korlátaiddal. Természetesen szeretnéd, ha a gyermeked végig rád támaszkodhatna ebben a nehéz időszakban. De persze téged is lesújt a gyász. Tehát előfordulhat, hogy érzelmileg és fizikailag egy ideig te sem vagy olyan erős (Példabeszédek 24:10). Lehet, hogy segítséget kell kérned másoktól, például felnőtt családtagjaidtól és érett barátaidtól. A segítségkérés az érettség jele. A Példabeszédek 11:2 szerint „a szerényeknél bölcsesség van”.

A legnagyszerűbb segítséget maga Jehova Isten nyújtja, aki ezt ígéri az imádóinak: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézsaiás 41:13).

[Kép a 11. oldalon]

A gyásszal járó érzések időnként teljesen váratlanul törhetnek rád