Kiiskolázott lelkiismeretre van szükségünk

Úgy tűnt, az Air New Zealand nevű légitársaság 901-es járatának utasai és személyzete emlékezetes napnak néznek elébe, Antarktika felé haladva. A fényképezőgépeket készenlétbe helyezték, a hangulat a tetőfokára hágott, amint a DC—10-es gép közeledett a fehér kontinenshez, hogy az emberek alacsonyan repülve tekintsék meg a pompás vidéket.

A KAPITÁNY, aki már 15 éve pilóta volt, összesen több mint 11 000 órát töltött a levegőben. Indulás előtt gondosan betáplálta a fedélzeti számítógépbe a repülési tervet, ám sejtelme sem volt arról, hogy rossz koordinátákat kapott. A DC—10-es mindössze 600 méteres magasságban éppen egy felhőn haladt át, amikor becsapódott a Mount Erebus nevű hegység lábába, és ennek következtében a fedélzeten tartózkodó 257 személy életét vesztette.

Éppen úgy, ahogy ma a repülőgépek számítógépek vezetésére hagyatkozva szelik keresztül-kasul az eget, az emberek lelkiismerettel vannak megáldva, hogy annak vezetésére hagyatkozva éljék az életüket. A 901-es járat borzalmas tragédiája több tanulságos leckét taníthat meg nekünk a lelkiismeretünkről. Például ahogy a repülés biztonsága a megfelelően működő navigációs rendszertől és a pontosan meghatározott támpontoktól függ, úgy a szellemi, erkölcsi, sőt a fizikai jóllétünk a megbízható lelkiismerettől függ, melyet helyes erkölcsi támpontok irányítanak.

Sajnos a mai világban egyre-másra tűnnek el az ilyen támpontok, és ha vannak is, az emberek nem veszik figyelembe őket. „Annyit hallani ma arról, hogy egy átlagos amerikai iskolás mennyire nem tud írni-olvasni, és hogy nem találja Franciaországot a térképen — nyilatkozta egy amerikai pedagógus. — Éppígy igaz az is, hogy nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Amellett tehát, hogy nem tud írni, olvasni és számolni, a műveltségében jelentkező hiányosságok közé kell hogy soroljuk azt is, hogy erkölcsileg teljesen össze van zavarodva.” Ez a pedagógus még azt is megfigyelte, hogy „a mai fiatalok az erkölcs tekintetében homályosan látnak. Ha az ember felteszi egy fiatalnak azt a kérdést, hogy van-e olyan, hogy »jó és rossz«, nyomban egy zavarodott, szótlan, ideges és bizonytalan személlyel találja magát szembe . . . És amikor felsőoktatási intézménybe kerülnek, a zavarodottság még jobban elhatalmasodik rajtuk.”

Ennek a zavarodottságnak az egyik oka az erkölcsi relativizmus, vagyis az a széles körben elterjedt nézet, hogy az irányadó mértékek aszerint változnak, hogy ki mit gondol, vagy hogy milyen kultúrához tartozik. De képzeljük csak el, mi lenne, ha a pilóták nem meghatározott támpontok alapján navigálnák a gépeket, hanem kiszámíthatatlanul mozgó, sőt olykor teljesen eltűnő jelzőfények alapján! Egészen biztos, hogy ebben az esetben a Mount Erebusnál történt tragédiához hasonló katasztrófák mindennaposak lennének. Ugyanígy a világ ma borzalmas, és egyre több bajt meg halált arat le az erkölcsi irányadó mértékek figyelmen kívül hagyása miatt, amikor a hűtlenség következtében széthullanak a családok, valamint az AIDS és más, szexuális úton terjedő betegségek milliók szenvedését okozzák.

Lehet, hogy az erkölcsi relativizmus jól hangzik, de követői a valóságban olyanok, mint az ókori Ninive lakói, akik nem tudtak „különbséget tenni jobb- és balkezük között”. Az erkölcsi relativizmus hívei azokhoz a hitehagyott izraelitákhoz hasonlítanak, akik ’a gonoszt jónak mondták, és a jót gonosznak’ (Jónás 4:11; Ézsaiás 5:20).

Akkor hát hová fordulhatunk világos, egyértelmű törvényekért és alapelvekért, amelyek által kiiskolázhatjuk a lelkiismeretünket, hogy az biztonságosan vezessen minket? Milliók tapasztalták  már, hogy a Biblia teljesen megfelel ennek a kívánalomnak. Az erkölcstől kezdve a munkamorálig, a gyermekneveléstől az Istennek bemutatott imádatig a Biblia minden fontos szempontról tájékoztat bennünket (2Timóteus 3:16). Az évszázadok folyamán teljesen megbízhatónak bizonyult. Mivel a Biblia erkölcsi irányadó mértékeit a legtekintélyesebb hatalom, a Teremtőnk alkotta, így azok minden emberre alkalmazhatók. Ezért nincs okunk arra, hogy erkölcsi bizonytalanságban éljünk.

Manapság azonban olyan támadásnak van kitéve a lelkiismeretünk, amilyet még soha nem tapasztalhattunk. Hogyhogy? És mégis miként tudjuk óvni a lelkiismeretünket? Legjobb, ha azzal kezdjük, hogy megvizsgáljuk, honnan jön a támadás, és milyen taktikákat alkalmaz a támadó. A következő cikkben ezeket fogjuk megtárgyalni.