Ókori írnokok és Isten Szava

A HÉBER IRATOK megírása befejeződött az i. e. ötödik század végén. Az ezt követő évszázadok folyamán voltak olyan zsidó tudósok, akik féltő gonddal óvták a héber szöveget. Erről ismertek a szóférek, a későbbi korokból pedig a maszoréták. A legrégebbi bibliai könyvek azonban Mózes és Józsué napjaiban születtek, ezer évvel a szóférek ideje előtt. Mivel ezek a könyvek olyan anyagokra íródtak, amelyek hamar tönkremennek, sokszor le kellett másolni a tekercseket. Mit tudunk a hajdani írnokok hivatásáról? Voltak akkoriban képzett írnokok Izraelben?

A ma ismert legrégibb bibliai kéziratok a Holt-tengeri tekercsek részét képezik, melyek közül néhány az i. e. harmadik és második században készült. „Ennél korábbi másolataink nincsenek a Biblia semelyik részéről” – mondja Alan R. Millard professzor, a közel-keleti nyelvek és régészet szakértője. Hozzáteszi még, hogy az Izraellel „szomszédos kultúrák fényt deríthetnek rá, hogy miként dolgoztak az ókori írnokok, ami segíthet felbecsülni a héber szöveg értékét, és felgöngyölíteni a történetét”.

Az írnoki hivatás annak idején

Négyezer évvel ezelőtt Mezopotámiában már íródtak történelmi, vallásos, jogi, tudományos és irodalmi szövegek. Virágzottak az írnoki iskolák, melyekben az egyik tantárgy a már létező szövegek hű másolása volt. Ma a tudósok pusztán elenyészően kevés változást találnak olyan babiloni szövegekben, melyeket ezer vagy még több éven át újra meg újra lemásoltak.

Nemcsak Mezopotámiában voltak hivatásos írnokok. Egy enciklopédia kijelenti: „Egy babiloni írnok az i. e. második évezred közepén feltehetően otthonosan mozgott volna Mezopotámia, Szíria, Kánaán, sőt Egyiptom számos írnoki központjában” (The Oxford Encyclopedia of Archaeology in the Near East). *

Egyiptomban az írnoki munka előkelő hivatásnak számított Mózes idejében. Az írnokok állandóan másoltak irodalmi műveket. Több mint négyezer éves egyiptomi sírrajzokon is láthatók írnokok munka közben. Az imént idézett enciklopédia ezt írja az azokban a korai időkben élt írnokokról: „Az i. e. második évezredre lemásoltak és összegyűjtöttek  olyan irodalmi műveket, melyek a nagy civilizációkat, Mezopotámiát és Egyiptomot mutatták be, és kialakítottak egy szabályzatot a hivatásos írnokoknak.”

Ez a szabályzat magában foglalta, hogy a főszöveghez záradékot (kolofont) kell fűzni, mely tartalmazta az írnok és a táblatulajdonos nevét, a dátumot, azt, hogy honnan eredt az a mű, amelyről a másolat készült, a sorok számát, és egyebeket. Az írnok sokszor ezt a kiegészítést is hozzáfűzte: „Az eredetiből másolva, azzal összevetve.” Ezek a részletek arra engednek következtetni, hogy az ókori másolóknak szívügyük volt a pontosság.

Millard professzor, akit már idéztünk, megjegyzi: „Felismerhető, hogy egy bizonyos másolási folyamatot követtek, melyhez hozzátartozott az ellenőrzés és a javítás, meg olyan módszerek, melyekkel kiküszöbölték a hibákat. Ezek némelyike, különösen a sorok vagy szavak megszámolása, újra felbukkan a maszoréták hagyományaiban a középkor elején.” Leszögezhetjük hát, hogy a Közel-Keleten már Mózes és Józsué idejében is élt az a felfogás, hogy az írások továbbadásakor gondosságra és pontosságra van szükség.

Vajon az izraeliták között is voltak képzett másolók? Mi derül ki magából a Bibliából?

Írnokok az ókori Izraelben

Mózes a fáraó háznépének tagjaként nőtt fel (2Mózes 2:10; Cselekedetek 7:21, 22). Az egyiptológusok szerint Mózes oktatása magában foglalhatta az egyiptomi írásrendszer megismerését, és legalább némi írnoki szakismeret elsajátítását. James K. Hoffmeier professzor a könyvében kijelenti: „Okkal hihetünk annak a bibliai hagyománynak, mely szerint Mózes képes volt feljegyezni eseményeket, útinaplót írni, és más írnoki feladatokat ellátni” (Israel in Egypt). *

A Biblia az ókori Izrael más tagjaira is utal,  akiknek volt írnoki gyakorlatuk. Egy forrásmű azt írja, hogy Mózes „kijelölt írni-olvasni tudó tisztviselőket . . . , hogy jegyezzék fel a döntéseket és az emberek rangsorolását” (The Cambridge History of the Bible). Erre az 5Mózes 1:15-ből következtethettek, mely így idézi Mózes szavait: „Vettem hát törzsfőiteket . . . , és főkké tettem őket fölöttetek, ezrek elöljáróiként, százak elöljáróiként, ötvenek elöljáróiként, tízek elöljáróiként, és a törzseitek feljebbvalóiként.” Kik voltak ezek a feljebbvalók?

A „feljebbvaló” szó héber megfelelője számos alkalommal megjelenik olyan bibliaversekben, melyek Mózes és Józsué napjairól szólnak. Több tudós így írja körül ennek a szónak a jelentését: ’titkár, aki feljegyzéseket készít’, ’valaki, aki leír, lejegyez dolgokat’ és ’olyan tisztviselő, aki segít a bírónak a titkári munkában’. Ennek a héber szónak a gyakori előfordulása azt sejteti, hogy jó néhány ilyen titkár dolgozott Izraelben, és szerteágazó felelősségeik voltak a nemzet korai ügyintézésében.

A harmadik példa Izrael papjait érinti. Egy enciklopédia kijelenti, hogy a papok „vallási és világi feladatai megkövetelték, hogy tudjanak írni-olvasni” (Encyclopaedia Judaica). Mózes például ezt parancsolta Lévi fiainak: „Minden hetedik év végén . . . olvasd fel ezt a törvényt az egész Izrael előtt”. A papok őrizték a Törvény hivatalos másolatát. Ők engedélyezték és felügyelték a további másolatok készítését (5Mózes 17:18, 19; 31:10, 11).

Figyeljük meg, hogyan készült a Törvény első másolata. Élete utolsó hónapjában Mózes ezt mondta az izraelitáknak: „Amely napon átkeltek a Jordánon a földre, melyet Jehova, a te Istened ad neked, állíts fel magadnak nagy köveket, és meszeld be azokat mésszel. Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden szavát” (5Mózes 27:1–4). Jerikó és Ai pusztulása után az izraeliták összegyűltek az Ebál-hegynél, mely az Ígéret földjének közepén helyezkedett el. Józsué ott valóban felírta egy oltár köveire „Mózes törvényének egy másolatát” (Józsué 8:30–32). Ez a felirat nem készülhetett volna el, ha nincsenek írni-olvasni tudó emberek. Az ókori izraelitáknak tehát megvolt a kellő tudásuk és gyakorlatuk ahhoz, hogy pontosan megőrizzék szent szövegeiket.

A Szentírás sértetlen szövege

Mózes és Józsué ideje után több más tekercs íródott héberül, és készültek róluk kézzel írt másolatok. Amikor ezek a másolatok elhasználódtak, nedvesség érte őket vagy bepenészedtek, újakra volt szükség. A másolás így évszázadokon át folytatódott.

A Biblia másolóinak az odafigyelése ellenére óhatatlanul becsúszott néhány hiba. De vajon ezek a másolási hibák számottevően megváltoztatták a Biblia szövegét? Nem. Mindent egybevetve ezek a hibák elhanyagolhatók, és nem befolyásolják a Biblia szövegének általános sértetlenségét, amit az ókori kéziratok elemző összehasonlítása is igazol.

Az, ahogyan Jézus Krisztus vélekedett a korai bibliai könyvekről, a keresztények számára megerősíti a Szentírás szövegének sértetlenségét. Az olyan kérdések, mint például „nem olvastátok-e Mózes könyvében” vagy „nem adta-e Mózes nektek a Törvényt”, azt bizonyítják, hogy Jézus megbízhatónak tartotta azokat a kézzel írt másolatokat, melyek a földönlétekor közkézen forogtak (Márk 12:26; János 7:19). Mi több, az egész Héber Iratok sértetlenségét is megerősítette a következő kijelentésével: „be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam a Mózes törvényében, a Prófétákban és a Zsoltárokban” (Lukács 24:44).

Ennek fényében joggal bízhatunk abban, hogy a Szentírás pontosan jutott el hozzánk a hajdankorból. Színigaz, amit Ézsaiás próféta írt ihletés alatt: „Elszáradt a fű, elhervadt a virág, de Istenünk szava időtlen időkig fennmarad” (Ézsaiás 40:8).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

Egyiptomi írnok munka közben

[Kép a 19. oldalon]

A Biblia legrégebbi könyvei Mózes napjaiban születtek