Ne ámítsuk magunkat hamis érveléssel

„MIT tettél?” – kérdezte Évától Isten, miután az evett a tiltott fa gyümölcséből. „A kígyó vezetett félre engem, ezért ettem” – felelte Éva (1Móz 3:13). Sátánt, a ravasz kígyót, aki rávette Évát, hogy ne engedelmeskedjen Istennek, később úgy nevezi a Biblia, hogy ’az őskígyó, aki az egész lakott földet félrevezeti’ (Jel 12:9).

Mózes első könyvének beszámolója fortélyos személynek írja le Sátánt, aki hazugságokat sző, hogy becsapja az elővigyázatlanokat. Ahogy láthattuk, Évát sikerült megtévesztenie. De ne gondoljuk azt, hogy Sátán az egyetlen, aki félre tud vezetni bennünket. A Biblia arra a veszélyre is figyelmeztet, hogy mi is ’ámíthatjuk magunkat hamis érveléssel’ (Jak 1:22).

Ez a gondolat eléggé valószínűtlennek vagy egyenesen lehetetlennek tűnhet a számunkra. Ám Isten nem ok nélkül figyelmeztet bennünket az önámítás veszélyére. Ezért jól tesszük, ha megvizsgáljuk, hogy hogyan eshetünk az önámítás csapdájába, és milyen hamis érveléssel vezethetjük félre magunkat. Egy szentírási példa nagy segítségünkre lesz ebben.

Példa az önámításra

Körülbelül i. e. 537-ben a perzsa Nagy Círusz kiadott egy rendeletet, mely szerint a Babilonba száműzött zsidóknak vissza kell térniük Jeruzsálembe, és újjá kell építeniük a templomot (Ezsd 1:1, 2). A következő évben a zsidók Jehova szándékával összhangban lerakták az új templom alapját. A visszatért zsidók örvendeztek, és dicsőítették Jehovát, amiért megáldotta ennek a fontos munkának az első lépését (Ezsd 3:8, 10, 11). De a munka hamarosan ellenállásba ütközött, és az emberek elcsüggedtek (Ezsd 4:4). A zsidók visszatérése után mintegy 15 évvel a perzsa hatóságok betiltottak mindenféle építkezést Jeruzsálemben. Hogy érvényt szerezzenek a betiltásnak, a területi hivatalnokok Jeruzsálembe mentek, és „fegyveres erővel leállították” a zsidók munkáját (Ezsd 4:21–24).

Mivel a zsidók ilyen komoly nehézségbe ütköztek, hamis érveléssel kezdték ámítani magukat. „Nem jött még el az idő, Jehova házának ideje, hogy felépüljön” – mondogatták maguknak (Agg 1:2). Úgy következtettek, hogy Isten nem akarja, hogy a visszatérésük után azonnal felépüljön a templom. Ahelyett, hogy keresték volna a lehetőséget, hogy Jehova akaratát cselekedjék, elhagyták a szent megbízatásukat, és belemerültek a saját házaik építésébe és díszítésébe. Isten prófétája, Aggeus a lényegre tapintva ezt kérdezte: „Vajon annak van itt az ideje, hogy ti burkolattal borított házaitokban lakjatok, miközben ez a ház [Jehova temploma] pusztán hever?” (Agg 1:4).

Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a történetből? Ha rossz a szemléletmódunk azt illetően, hogy Jehova mikor fogja végrehajtani a szándékát, akkor könnyen elfelejthetjük, hogy milyen fontosak a szellemi tevékenységek, és a saját dolgainkkal kezdhetünk el foglalkozni. Szemléltetésképpen képzeljük el, hogy vendégeket várunk. Ezért szorgosan készülődünk, és belefogunk a szükséges házimunkákba. De aztán megtudjuk, hogy a vendégek késni fognak. Vajon abbahagyjuk a készülődést emiatt?

Emlékezzünk rá, hogy Aggeus és Zakariás segítettek a zsidóknak megérteni, hogy Jehova még mindig azt szeretné, ha a templom késlekedés nélkül felépülne. Aggeus így sürgette őket: „legyetek erősek mindnyájan, e föld  népe . . . , és dolgozzatok” (Agg 2:4). A zsidóknak el kellett végezniük a munkát, amellyel meg voltak bízva, és teljesen biztosaknak kellett lenniük abban, hogy Isten szelleme támogatja őket (Zak 4:6, 7). Vajon segíthet nekünk ez a példa, hogy ne jussunk rossz következtetésre azzal kapcsolatban, hogy mikor jön el Jehova napja? (1Kor 10:11).

Hamis érvelés helyett józan gondolkodás

Péter apostol a második levelében arról beszél, hogy Jehovának van egy időterve arra, hogy mikor fogja elhozni az „új egeket és új földet” (2Pét 3:13). Megjegyezte, hogy néhány gúnyolódó kétségbe vonta, hogy Isten valaha is bele fog avatkozni az emberi ügyekbe. Tévesen úgy érveltek, hogy semmi sem fog történni, és ’minden pontosan úgy fog menni, mint a teremtés kezdetétől fogva’ (2Pét 3:4). Péter szerette volna megcáfolni ezt a rossz érvelést. Ezt írta: „emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodóképességeteket”. Emlékeztette a keresztényeket, hogy a gúnyolódók tévednek, hiszen Isten már korábban is beleavatkozott az emberi ügyekbe, amikor egy mindent elpusztító, világméretű vízözönt hozott a földre (2Pét 3:1, 5–7).

Aggeus hasonlóképpen buzdította a csüggedt, tétlen zsidókat i. e. 520-ban. Erre szólította fel őket: „Fordítsátok szíveteket útjaitokra” (Agg 1:5). Hogy ébresztgesse a többi zsidó gondolkodóképességét, emlékeztette őket Istennek a népével kapcsolatos szándékára és ígéreteire (Agg 1:8; 2:4, 5). Nem sokkal később az építkezés újraindult, annak ellenére, hogy a tilalom még mindig érvényben volt. A zsidók ellenségei újra meg akarták akadályozni a munkálatokat, de nem jártak sikerrel. A tilalmat feloldották, és öt évvel később a templom elkészült (Ezsd 6:14, 15; Agg 1:14, 15).

Fordítsuk szívünket útjainkra

Te is úgy gondolod, hogy az Aggeus napjaiban élt zsidókhoz hasonlóan mi is elcsüggedhetünk, amikor nehézségeket tapasztalunk? Ilyenkor nem könnyű megőrizni a buzgalmunkat a jó hír prédikálásában. De mi miatt csüggedhetünk el? Talán azért, mert szenvedünk a jelenlegi világrendszer igazságtalansága miatt. Gondoljunk Habakukra, aki ezt kérdezte: „Meddig kiáltok hozzád segítségért az erőszak miatt, és nem mentesz meg?” (Hab 1:2). Mivel néhány keresztény azt gondolja, hogy Isten késlekedik, már nem ismeri fel, hogy milyen sürgető időkben élünk, és inkább a saját kényelmével foglalkozik. Veled is ez a helyzet? Ha így gondolkodnánk, becsapnánk magunkat. Rendkívül fontos, hogy megfogadjuk a Szentírás tanácsait, hogy ’fordítsuk szívünket útjainkra’, és ’ébresztgessük a tiszta gondolkodóképességünket’. Gondolkodjunk el a következő kérdésen: „Vajon csodálkoznom kellene azon, hogy ez a gonosz világrendszer tovább tart, mint vártam?”

A Biblia szerint várnunk kell

Vizsgáljuk meg Jézus szavait a világrendszer befejezéséről. Márk beszél Jézus egyik próféciájáról, melyet az utolsó napokról mondott. A beszámolóból kiderül, hogy többször is arra  intett bennünket, hogy legyünk éberek (Márk 13:33–37). Hasonló figyelmeztetést találunk abban a prófétai leírásban is, mely Armageddonról és Jehova nagy napjáról szól (Jel 16:14–16). Miért hangzik el újra és újra ez a figyelmeztetés? Azért van szükségünk ezekre az emlékeztetőkre, mert ha egy látszólag hosszú időszakon át kell várnunk, előfordulhat, hogy már nem érezzük az idő sürgető voltát.

Jézus egy szemléltetéssel hívta fel a figyelmünket arra, hogy miközben a világrendszer végét várjuk, fontos folyamatosan ébernek lennünk. Egy házigazdáról beszélt, akit kiraboltak. Hogyan tudta volna elejét venni annak, hogy kirabolják? Úgy, ha egész éjszaka fennmarad. Jézus a következő tanáccsal fejezte be a szemléltetést: „ti is legyetek készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:43, 44).

Ez a szemléltetés azt hangsúlyozza, hogy fontos felkészülnünk arra, hogy várakoznunk kell, akár hosszabb ideig is. Nem, nem kell túlságosan aggódnunk amiatt, hogy ez a gonosz világrendszer tovább tart annál, mint amire számítottunk. És azzal a hamis érveléssel sem szabad ámítani magunkat, hogy ’nem jött még el Jehova ideje’. Ez a fajta gondolkodás gyengítené azt a vágyunkat, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét (Róma 12:11).

Irtsuk ki a hamis érvelést

A hamis érveléssel kapcsolatban is alkalmazható a Galácia 6:7-ben található alapelv: „Ne vezessenek félre titeket . . . amit vet az ember, azt fogja aratni is”. Ha egy földdarabot nem vetnek be gabonával, hamar gyom kezd nőni rajta. Ugyanígy, ha nem ébresztgetjük a tiszta gondolkodóképességünket, hamis érvelés verhet gyökeret az elménkben. Például ezt mondhatjuk magunknak: „Jehova napja biztosan el fog jönni, de még nem most.” Ha gondolatban kitoljuk Jehova napját, akkor lehet, hogy nem vesszük elég komolyan a teokratikus tevékenységeket. Ez ahhoz vezethet, hogy elhanyagoljuk az imádattal kapcsolatos tennivalóinkat. Ebben az esetben pedig Jehova napja váratlanul fog érni bennünket (2Pét 3:10).

De nem fogjuk hamis érveléssel ámítani magunkat, ha folyamatosan megbizonyosodunk arról, hogy mi „az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Ebben a legnagyobb segítség az, hogy rendszeresen olvassuk Isten Szavát. A Szentírás meg tudja erősíteni a bizalmunkat abban, hogy Jehova mindig a meghatározott időben cselekszik (Hab 2:3).

Ha tanulmányozunk, imádkozunk, prédikálunk, mindig ott vagyunk az összejöveteleken, valamint kedvesek és szeretetteljesek vagyunk, akkor ’élénken elménkben fogjuk tartani Jehova napjának jelenlétét’ (2Pét 3:11, 12). Jehova figyelmét nem kerüli el az állhatatosságunk. Pál apostol erre emlékeztet minket: „ne hagyjunk fel annak cselekvésével, ami jó, mert a megfelelő időszakban aratunk, ha ki nem fáradunk” (Gal 6:9).

Most semmiképp sem annak van az ideje, hogy hamis érveléssel ámítsuk magunkat, azt gondolva, hogy Jehova napja csak később fog eljönni. Ellenkezőleg! Annak van itt az ideje, hogy teljes szívünkkel bízzunk abban, hogy Jehova napja közel van!

[Kép a 4. oldalon]

Aggeus és Zakariás arra sürgették a zsidókat, hogy építsék fel Jehova templomát

[Kép az 5. oldalon]

Mit tett volna a házigazda, ha tudja, hogy akkor éjjel jön el a tolvaj?