Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Brazília

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Brazília

NÉHÁNY évvel ezelőtt Rúbia, egy testvérnő, aki most 30 éves, elutazott, hogy meglátogassa Sandrát, aki úttörő volt egy kis gyülekezetben Brazília déli területén. A látogatás során történt valami, ami megváltoztatta Rúbia életét. Mi volt ekkora hatással rá? Hadd mondja el ő maga.

„NEM HITTEM A FÜLEMNEK!”

„Sandra elvitt magával egy hölgyhöz, akivel tanulmányozta a Bibliát. Tanulmányozás közben a hölgy megjegyezte: »Sandra, három lány a munkahelyemen szeretné tanulmányozni a Bibliát, de mondtam nekik, hogy várniuk kell a sorukra. Tudom, hogy teljesen foglalt vagy erre az évre.« Nem hittem a fülemnek! Várólistára kellett felírni azokat, akik meg akarták ismerni Jehovát. Az otthoni gyülekezetemben nagyon nehéz volt bevezetnem akár egy tanulmányozást is. Ekkor erős vágyat éreztem arra, ott a bibliatanulmányozó otthonában, hogy segítsek az embereknek abban a kisvárosban. Nem sokkal később otthagytam a nagyvárost, ahol éltem, és arra a helyre költöztem, ahol Sandra úttörőzött.”

Hogyan alakultak a dolgok ezután? Rúbia elmondja: „Még két hónap sem telt el, hogy odaköltöztem, de már 15 bibliatanulmányozásom volt, és – akár hiszitek, akár nem – rövid időn belül én is várólistát vezettem, akárcsak Sandra!”

INDÍTTATÁST ÉRZETT, HOGY ÁTGONDOLJA A SZOLGÁLATÁT

Diego, egy testvér, aki most a 20-as évei elején jár, meglátogatott néhány úttörőt Prudentópolisban, egy kisvárosban Brazília déli területén. A látogatás mély benyomást tett rá, mégpedig olyannyira, hogy indíttatást érzett, hogy átgondolja a szolgálatát. Ezt mondja: „Csak úgy elvoltam a gyülekezetemben, minden hónapban csupán néhány órát töltöttem a szolgálatban. De amikor meglátogattam azokat az úttörőket, és hallottam a tapasztalataikat, nem tudtam nem észrevenni a különbséget aközött, hogy ők milyen örömtelien végzik a szolgálatot, és aközött, hogy én milyen közömbösen állok hozzá. Láttam, mennyire boldogok és lelkesek, és azt kívántam, bárcsak az én életem is olyan tartalmas lehetne, mint az övék.” A látogatás után Diego elkezdte az úttörőszolgálatot.

Te is egy fiatal Tanú vagy, aki Diegóhoz hasonlóan részt veszel a prédikálómunkában és a keresztény összejöveteleken, de ugyanakkor úgy érzed, hogy a szolgálatod kissé rutinszerűvé és egyhangúvá vált? Ha igen, tudnál változtatni az életeden, hogy megízlelhesd az abból fakadó örömet, hogy ott szolgálsz, ahol nagyobb szükség van Királyság-hírnökökre? Persze ijesztőnek tűnhet, hogy feladj egy kényelmes életmódot. Ám sok fiatal pont így döntött. Bátran változtattak a céljaikon és a vágyaikon, hogy még teljesebb mértékben szolgálhassák Jehovát. Most vizsgáljunk meg egy másik példát, Brunóét.

VEZÉNYLÉS VAGY SZOLGÁLAT?

Néhány évvel ezelőtt Bruno, aki most 28 éves, egy híres zeneiskolában tanult, és az volt a célja, hogy karmester lesz. Annyira jól haladt előre a tanulmányaiban, hogy többször meghívták, hogy vezényeljen egy szimfonikus zenekart. Ígéretes karrier előtt állt. „De éreztem, hogy valami hiányzik az életemből – meséli Bruno. – Átadtam magam Jehovának, de tudtam, hogy nem teszek meg minden tőlem telhetőt a szolgálatában, és ez nyugtalanított. Imában megosztottam az érzéseimet Jehovával, és beszéltem tapasztalt testvérekkel a gyülekezetben. Miután komolyan átgondoltam a helyzetem, úgy döntöttem, hogy mostantól a szolgálat fontosabb lesz számomra a zenénél. Így hát otthagytam a zeneiskolát, és vállaltam, hogy olyan területen szolgáljak, ahol nagy szükség van Királyság-prédikálókra.” Mi lett az eredménye a döntésének?

Bruno a körülbelül 7000 lakost számláló Guapiara városába költözött, mely mintegy 260 kilométerre van São Paulótól. Ez nagy változás volt. Ezt meséli: „Egy kicsi házba költöztem, ahol nem volt sem hűtő, sem tévé, sem internetkapcsolat. Ám lett néhány olyan dolgom, mely korábban sohasem volt: egy konyhakert és egy gyümölcsös.” Mialatt egy ottani kis gyülekezetben szolgált, hetente egyszer telerakta a táskáját ennivalóval, vízzel és kiadványokkal, és elindult motorral, hogy a vidéki területeken prédikáljon. Azon a területen sokan még egyáltalán nem hallottak a jó hírről. „18 bibliatanulmányozást vezettem – mondja Bruno. – Nagyon sok örömet adott, hogy láttam, amint ezek a tanulmányozók változtatnak az életükön.” Így folytatja: „Ekkor rájöttem, hogy megtaláltam azt, ami hiányzott az életemből: mély megelégedettséget, mely abból származik, hogy Jehova szolgálata áll az első helyen az életemben. Soha nem lett volna részem ebben, ha anyagi célokra törekszem.” De hogyan gondoskodott magáról Bruno anyagilag Guapiarában? Mosolyogva ezt mondja: „Gitárórákat adtam.” Így valamelyest még mindig tudott foglalkozni a zenével.

„EGYSZERŰEN MARADNOM KELLETT”

Mariana, aki most a 20-as évei végén jár, hasonló helyzetben volt, mint Bruno. Ügyvédként dolgozott, de a jövedelmező állása ellenére nem volt igazán megelégedett. Ezt mondja: „Úgy éreztem, mintha szelet kergetnék” (Préd 1:17). Több testvér és testvérnő is arra buzdította, hogy gondolja át, tudna-e úttörőzni. Miután komolyan fontolóra vette ezt, a barátnőivel, Biancával, Caroline-nal és Julianával úgy döntöttek, hogy segítenek egy gyülekezetnek Barra do Bugresben, mely egy Bolíviához közeli elszigetelt város több ezer kilométerre az otthonuktól. Mi történt ezután?

Mariana ezt mondja: „Úgy terveztem, hogy három hónapig maradok. De a három hónap elteltével már 15 bibliatanulmányozást vezettem! Természetesen ezeknek a tanulmányozóknak még sok segítségre volt szükségük, hogy előrehaladjanak az igazságban. Ezért nem volt bátorságom megmondani nekik, hogy elmegyek. Egyszerűen maradnom kellett.” Mind a négy testvérnő így tett. Vajon tartalmasabb lett Mariana élete? Ezt mondja: „Jó érzéssel tölt el, hogy Jehova felhasznál, hogy segítsek az embereknek jobbá tenni az életüket. Nagy áldás számomra tudni azt, hogy most az időmet és az energiámat igazán hasznos dologra fordítom.” Caroline így összegzi négyük érzéseit: „Esténként, amikor lefekszem, mély megelégedettséget érzek amiatt, hogy minden tőlem telhetőt megtettem Jehova szolgálatában. Az életem középpontjában az áll, hogy segítsek a bibliatanulmányozóimnak. Csodálatos látni az előrehaladásukat. Tapasztalom, hogy mennyire igazak a következő szavak: »Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó!«” (Zsolt 34:8).

Jehova biztosan nagyon boldog, hogy világszerte egyre több fiatal testvér és testvérnő „készséggel ajánlkozik”, hogy elszigetelt területeken prédikálja a Királyságának jó hírét (Zsolt 110:3; Péld 27:11). Ezek a készséges fiatalok mindannyian Jehova gazdag áldásában részesülnek (Péld 10:22).