1–2. Mit tesz Jézus, miután i. sz. 33-ban megünnepli a pászkát hűséges apostolaival?

KÉSŐ este van, i. sz. 33. niszán hó 14. napja. Jézus a pászkát ünnepli a barátaival. Arról emlékeznek meg, hogyan szabadította ki ősatyáikat Isten az egyiptomi rabszolgaságból. Ám Jézus hamarosan „örök szabadítást” fog szerezni hűséges tanítványainak. Másnap az ellenségei kioltják az életét, gyalázatos kivégzése azonban áldásos is lesz. Mivel tökéletes emberként fog meghalni, az áldozata lehetővé teszi az emberiségnek, hogy megszabaduljon a bűntől és a haláltól (Héb 9:12–14).

² Hogy ne feledkezzünk meg szeretetteljes tettéről, Jézus egy új, évenként megtartandó ünnepet vezet be, mely felváltja a pászkát. Megtör egy kovásztalan kenyeret, szétosztja 11 hűséges apostola közt, és ezt mondja: „Ez jelenti a testemet, amely értetek adatik. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.” Majd körbead egy pohár vörösbort, és hozzáfűzi: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget; és ez a vér kiontatik értetek” (Luk 22:19, 20).

3. a) Milyen nagy horderejű változás történt Jézus halála után? b) Milyen kérdéseken gondolkodjunk el, miközben megvizsgáljuk Jézus imáját?

³ Nem sokkal ezután hatályát vesztette az Isten és Izrael nemzete közötti törvényszövetség. Új szövetség lépett a helyébe, melyet Jehova Jézus felkent követőivel kötött. Jézus szívén viselte ennek az új nemzetnek a sorsát. A zsidók társadalmilag és vallásilag megosztottak voltak, és nagy szégyent hoztak Isten szent nevére (Ján 7:45–49; Csel 23:6–9). Jézus nagyon szerette volna, hogy velük ellentétben a követői egységesek legyenek, és így dicsőséget szerezzenek Isten nevének. Mit tett hát Jézus? Jehovához  fordult, és elmondta a Bibliában feljegyzésre került legmegindítóbb imát (Ján 17:1–26). (Lásd a képet a cikk elején.) Ez az ima már nagyon rég hangzott el. Vajon Isten teljesítette Jézus kérését? Mi, személy szerint eleget teszünk annak, amit Jézus az imájában kért? Gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken, miközben megvizsgáljuk Jézus imáját!

4–5. a) Mit tanulhatunk Jézus imájának kezdő szavaiból? b) Hogyan teljesítette Jehova azt, amit Jézus magáért kért?

⁴ Miután Jézus késő éjszakába nyúlóan értékes ismereteket osztott meg a tanítványaival Istenről, az égre tekintett, és imádkozni kezdett: „Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen téged, mint ahogy hatalmat adtál neki minden test fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál . . . Én megdicsőítettelek a földön, és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy végezzem. Most tehát, Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett” (Ján 17:1–5).

⁵ Figyeljük meg, mit tartott fontosnak Jézus az imája kezdő szavaiban! Leginkább az foglalkoztatta, hogy égi Atyja megdicsőüljön. Ez az, amit elsőként említett a mintaimájában is: „Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Luk 11:2). Majd azt kérte, hogy „örök életet” adhasson a tanítványainak. Ezután személyes kéréssel fordult Jehovához: „Atyám, dicsőíts meg magad mellett azzal a dicsőséggel, amely megvolt nekem melletted, mielőtt a világ lett.” Jehova többet adott hűséges Fiának annál, mint amit kért, „kitűnőbb nevet” kapott minden angyalnál (Héb 1:4).

6. Mit kellett tenniük az apostoloknak, hogy örök életet nyerjenek, és honnan tudjuk, hogy sikerült nekik?

⁶ Jézus arról is beszélt az imájában, mit kell tenniük a bűnös embereknek azért, hogy megkaphassák az örök élet felbecsülhetetlen ajándékát. (Olvassátok fel: János 17:3.) Azt mondta, hogy ismeretet kell szerezniük Istenről és Jézusról. Ez egyrészt azt jelenti, hogy mindent megtesznek azért, hogy minél jobban megismerjék Jehovát és a Fiát, másrészt pedig azt, hogy alkalmazzák a megszerzett ismeretet, és tapasztalják, milyen nagy öröm származik ebből. Az apostolokra mindkettő igaz volt, ezért mondta róluk Jézus a következőket az imájában: „a beszédeket, melyeket nekem adtál, nekik adtam, s elfogadták azokat” (Ján 17:8). Ám ahhoz, hogy örök életet nyerjenek, továbbra is elmélkedniük kellett Isten szavain, és a szerint kellett élniük. Sikerült ezt megvalósítaniuk a hűséges apostoloknak a földi életük során? Efelől nem lehet kétségünk, ugyanis a nevüket végérvényesen felírták az égi Új Jeruzsálem 12 alapkövére (Jel 21:14).

7. Mit jelent az, hogy ismerjük Istent, és miért fontos őt ismernünk?

⁷ Görög nyelvet kutató tudósok szerint az „ismeretet szerez” úgy is fordítható, hogy „ismer”. A két kifejezés kiegészíti egymást, és mindkettő fontos. Az ismeretszerzés folyamatos cselekvésre utal, és ennek az eredményeként lehet részünk abban a megtiszteltetésben, hogy ismerhetjük Istent. Ám a világegyetem leghatalmasabb személyét ismerni többet foglal magában annál, mint hogy tisztában vagyunk a tulajdonságaival és a szándékával. Azt is jelenti, hogy szeretetteljes kapcsolatban  vagyunk vele és a hittársainkkal. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent” (1Ján 4:8). Az is hozzátartozik, hogy engedelmeskedünk Istennek. (Olvassátok fel: 1János 2:3–5.) Milyen páratlan lehetőség, hogy egyike lehetünk azoknak, akik ismerik Jehovát! De ahogy azt Iskariót Júdás esete mutatja, ha nem vigyázunk, elveszíthetjük az Istenhez fűződő értékes kapcsolatunkat. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megerősítsük vele a barátságunkat! Így elnyerhetjük nagylelkű Istenünk ajándékát, az örök életet (Máté 24:13).

8–9. Mi volt a legfontosabb Jézusnak a földi szolgálata alatt, és melyik vallási hagyomány háborította fel?

⁸ Ha elolvassuk Jézus imáját a János evangéliuma 17. fejezetében, nem kételkedhetünk abban, hogy Jézus az apostolain kívül a jövőbeli követőit is szerette (Ján 17:20). De egyúttal tisztán kell látnunk, hogy Jézus elsősorban nem az emberiség megmentéséért aggódott. Földi élete alatt mindvégig főként azon fáradozott, hogy megszentelje és dicsőítse Atyja nevét. Ezt tette például a názáreti zsinagógában is, amikor Ézsaiás tekercséből olvasott fel, és bejelentette, hogy mi a megbízatása: „Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek”. Biztosak lehetünk benne, hogy amikor ezt a részt olvasta, tisztán hallhatóan kimondta Isten nevét (Luk 4:16–21).

⁹ A zsidó hagyományból kiderül, hogy a vallási vezetők már jóval Jézus földre jövetele előtt sem helyeselték, hogy az emberek kimondják Isten nevét. Képzelhetjük, mennyire felháborította Jézust ez az Írás-ellenes hagyomány! Ezt mondta az ellenségeinek: „Én az Atyám nevében jöttem, de ti nem fogadtok be engem; ha valaki más a saját nevében érkezne, azt befogadnátok” (Ján 5:43). Néhány nappal a halála előtt újra kifejezésre juttatta az egyik imájában, hogy mi a legfontosabb neki: „Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” (Ján 12:28). Nem meglepő  hát, hogy az Atyja nevéért való aggodalmát belefoglalta abba az imába is, melyet most vizsgálunk.

10–11. a) Hogyan tette ismertté Jézus az Atyja nevét? b) Milyen célnak a megvalósításáért fáradoznak Jézus tanítványai?

¹⁰ Jézus így imádkozott: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megtartották a szavadat.” „És én nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrködj felettük a te nevedért, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is” (Ján 17:6, 11).

¹¹ Hogyan ismertette meg Jézus a tanítványaival az Atyja nevét? Nemcsak úgy, hogy kimondta, hanem úgy is, hogy feltárta nekik azt, amit ez a név képvisel. Elmondta, milyen csodálatos tulajdonságai vannak Istennek, és hogy hogyan bánik az emberekkel (2Móz 34:5–7). Jézus ma már dicsőséges feladatot lát el az égben, de még mindig segíti a tanítványait, hogy az egész földön ismertté tegyék Jehova nevét. Ezzel az a célja, hogy még többen csatlakozzanak Jehova imádóihoz, mielőtt véget ér ez a gonosz világ. Amikor Jehova lesújt erre a gonosz világra, és megmenti hűséges tanúit, mindenki előtt ismertté lesz fenséges neve (Ez 36:23).

12. Hogyan tudjuk elvégezni az életmentő munkát?

¹² Mialatt Jézus a földön volt, odaadóan segített a tanítványainak, hogy felülkerekedjenek a gyengeségeiken. Enélkül nem tudták volna ellátni a munkát, amelyet Jézus elkezdett. „Ahogy te elküldtél engem a világba, úgy én is elküldöm őket a világba” – mondta róluk az imájában. Jézus felsorolta, mire van szükségük, hogy elvégezzék életmentő feladatukat. Először is arra, hogy ne tartozzanak Sátán romlott világához. Másodszor arra, hogy szentek legyenek, mégpedig úgy, hogy alkalmazzák, amit Isten Szavából tanulnak. Harmadszor pedig arra – és ezt Jézus többször is megemlítette –, hogy őket is ugyanolyan szeretet egyesítse, mint Jézust és Jehovát. Szavai mindannyiunkat önvizsgálatra kell hogy indítsanak. Vajon eleget teszünk annak, amit Jézus az imájában kért? Jézus bízott abban, hogy ha a tanítványai teljesítik a kérését, a világ el fogja hinni, hogy őt Isten küldte. (Olvassátok fel: János 17:15–21.)

13. Hogyan teljesítette Jézus kérését Jehova az első században?

¹³ A négy evangéliumot követő Cselekedetek könyvéből megtudhatjuk, hogy Jehova teljesítette Jézus kérését. Gondoljunk csak bele, milyen megosztott lehetett volna az első századi keresztény gyülekezet, hiszen voltak köztük zsidók és nem zsidók, szegények és gazdagok, rabszolgák és rabszolgatartók. Ám olyan csodálatosan működtek együtt, mint a test különböző tagjai. Mind elfogadták Jézus, azaz a fej irányítását (Ef 4:15, 16). Sátán megosztott világában páratlan csoportot alkottak. De az érdem Jehováé volt, szent szellemének a segítsége nélkül ez az egység nem valósulhatott volna meg (1Kor 3:5–7).

14. Hogyan teljesítette Jézus kérését Jehova napjainkban?

¹⁴ Ez a rendkívüli egység az apostolok halála után sajnos felbomlott. Ahogy az meg lett jövendölve, hitehagyás következett be, és a kereszténység számtalan felekezete jött létre (Csel 20:29, 30). 1919-ben azonban Jézus kiszabadította  felkent követőit a hamis vallás fogságából, és „az egység tökéletes [kötelékével]” fűzte őket egymáshoz (Kol 3:14). Mi lett az eredménye a prédikálómunkájuknak? Több mint hétmillióan társultak hozzájuk „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből”, és egységes nyájat alkotnak velük (Ján 10:16; Jel 7:9). Micsoda bizonyítéka ez annak, hogy Jézus választ kapott az imájára! Ezt kérte Atyjától: „[tudja meg] a világ, hogy te [Jehova] küldtél el engem, és hogy szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél” (Ján 17:23).

15. Mit kért Jézus a felkent követői érdekében?

¹⁵ Niszán 14-én este Jézus apostolait nagy megtiszteltetés érte. Mielőtt Jézus elmondta az imáját, szövetséget kötött velük, megígérte nekik, hogy vele együtt fognak uralkodni a Királyságában (Luk 22:28–30; Ján 17:22). Ezért a következőket kérte felkent követői érdekében: „Atyám, ami azt illeti, amit nekem adtál, azt kívánom, hogy ők is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert már a világ megalapítása előtt szerettél engem” (Ján 17:24). A más juhok nem irigylik ezt a jutalmat a felkentektől, hanem örülnek neki, ami újabb bizonyítéka annak, hogy az igaz keresztények az egész világon egységesek.

16–17. a) Milyen szándékát fejezte ki Jézus imájának a befejező részében? b) Mit határozzunk el?

¹⁶ A legtöbb ember ma hisz a vallási vezetőknek, és figyelmen kívül hagyja annak egyértelmű bizonyítékait, hogy Jehovának van egy egységes népe, mely valóban ismeri őt. Mivel ugyanígy volt ez Jézus napjaiban is, ezekkel a szívmelengető szavakkal fejezte be az imáját: „Igazságos Atyám, a világ bizony nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek megismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, én pedig ővelük egységben” (Ján 17:25, 26).

¹⁷ Senki sem tagadhatja, hogy Jézus megtartotta az imájában tett ígéretét. A gyülekezet fejeként mind a mai napig segít nekünk ismertté tenni az Atyja nevét és szándékát. Továbbra is engedelmeskedjünk hát vezetőnknek, és buzgón tegyünk eleget a prédikálásra és tanítványképzésre vonatkozó parancsának! (Máté 28:19, 20; Csel 10:42). Szívvel-lélekkel óvjuk értékes egységünket! Erőfeszítéseinkkel azt fejezzük ki, hogy értékeljük Jézus szeretetteljes imáját. Ennek eredményeként örökké boldogok lehetünk, de legfőképp dicsőséget szerezhetünk Jehova nevének.