San Francisco XX. század eleji mindennapjairól készült egy némafilm, mely sokakat magával ragad (A Trip Down Market Street). A készítői kéziforgattyús felvevőt rögzítettek egy kábelvontatású villamos elejére, hogy megörökítsék a város fő útjának nyüzsgő életét. A filmkockákon lovas kocsik, korai autómodellek, valamint vásárlók és újságosfiúk láthatók, miközben a hétköznapi teendőiket végzik.

A film egyben megrendítő is, mert valószínűleg nem sokkal az 1906. április 18-án bekövetkezett földrengés előtt vették fel. A rengés és az utána pusztító tűz ezrek életét követelte, és csaknem az egész várost romba döntötte. A filmben megjelenő derűs emberek közül sokaknak talán csak napjai voltak hátra. Scott Miles, a film egyik készítőjének utódja ezt mondja: „Ahogy nézem az embereket, arra gondolok, hogy fogalmuk sincs, mi vár rájuk. Önkéntelenül is összeszorul a szívem.”

Ami velük történt, elgondolkodtató. Mi sem tudunk közömbösen gondolni a körülöttünk élő emberekre. Élik a mindennapjaikat, és nem is sejtik, hogy hamarosan a világ és az eddigi megszokott életük véget ér. A földrengés váratlanul következett be. Viszont nekünk még van egy kis időnk arra, hogy figyelmeztessük az embereket Jehova ítéletnapjára. Kétségkívül minden héten szánsz időt a házankénti munkára. De tehetnél még többet azért, hogy figyelmeztesd az embereket?

Figyelemre méltó, hogy Jézus mindig kész volt tanúskodni. Bárkinek prédikált, akivel csak találkozott. Például útközben egy adószedőnek, vagy délidőben a szamáriai asszonynak a kútnál (Luk 19:1–5; Ján 4:5–10, 21–24). Még a pihenésről is örömmel lemondott, hogy tanítsa az embereket. Mivel szívén viselte a sorsukat, nem sajnálta rájuk az idejét (Márk 6:30–34). Nem késlekedett az embereknek segítséget nyújtani. Hogyan követhetjük a példáját?

Melika egy szigorúan őrzött épületben lakik. Sok szomszédja külföldi diák, akinek titkosított a mobilszáma, és a lakók jegyzékében sincs  benne a neve. Melika él a lehetőséggel, és bibliai beszélgetéseket folytat a recepciónál és a liftben a lakókkal, akiket mások nem tudnak elérni. Ezt mondja: „Úgy gondolok a házra, mintha a saját területem lenne.” Melika több nyelven is tart magánál kiadványokat. Sok lakó szívesen elfogad tájékoztatólapokat és folyóiratokat. Melika a jw.org weboldalra is felhívja a figyelmüket, és már több bibliatanulmányozást is el tudott kezdeni.

Sonia is keresi az alkalmakat, hogy prédikálhasson. Egy klinikán dolgozik, és azt tűzte ki célul, hogy minden munkatársának tanúskodni fog. Először igyekezett megtudni, mi foglalkoztatja őket, majd az ebédszünetben bibliai témájú beszélgetést kezdeményezett velük. Ennek köszönhetően két bibliatanulmányozást tudott elkezdeni. Ezenkívül Sonia azt tervezi, hogy néha a klinika recepcióján fogja tölteni a szünetét, hogy tanúskodhasson a várakozóknak.

Az 1906-os földrengés egyik túlélője ezt mondta: „Ez volt a legborzasztóbb pusztítás, ami valaha sújtott egy államot vagy várost.” Ám minden természeti csapás eltörpül majd Isten bosszúnapja mellett, amely hamarosan utoléri azokat, „akik nem ismerik Istent” (2Tessz 1:8). Jehova őszintén szeretné, ha az emberek megszívlelnék a figyelmeztetést, amelyet a Tanúi hirdetnek, és megváltoznának (2Pét 3:9; Jel 14:6, 7).

Azt a szép feladatot kaptuk, hogy megláttassuk az emberekkel, milyen válságos időkben élünk, és segítsünk nekik, hogy ne a saját vágyaiknak éljenek, hanem Jehova tetszését keressék (Sof 2:2, 3). Ezért használjunk ki minden lehetőséget, hogy tanúskodjunk a munkatársainknak, a szomszédainknak, és azoknak, akikkel napközben találkozunk! Töretlenül figyelmeztessük az embereket!