Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egy bíró, aki mindig igazságos

Egy bíró, aki mindig igazságos

Közeledj Istenhez!

Egy bíró, aki mindig igazságos

4Mózes 20:2–13

AMIKOR emberek bíráskodnak, előfordulhat, hogy igazságtalan vagy túlságosan szigorú ítélet születik. Ez azonban nem történhet meg akkor, ha Jehova Isten ítélkezik, mert ő „szereti az igazságosságot” (Zsoltárok 37:28). Bár türelmes, nem engedékeny. Mindig igazságos. Figyeljük meg, mit tett, amikor a népe zúgolódott és fellázadt. A Mózes negyedik könyvének 20. fejezetében olvashatunk erről.

A pusztai vándorlás vége felé az izraelitáknak elfogyott a vizük. * A nép veszekedni kezdett Mózessel és Áronnal, így szólva: „Miért hoztátok Jehova gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg mi is, és málhás állataink is?” (4. vers). Panaszkodtak, hogy a puszta ’rossz hely’, és hogy nincs „sem füge, sem szőlő, sem gránátalma”, vagyis azok a gyümölcsök, melyeket az izraelita kémek hoztak az Ígéret földjéről évekkel korábban. Azon is keseregtek, hogy „még ivóvíz sincs” (5. vers; 4Mózes 13:23). Igazából Mózest és Áront vádolták, amiért a puszta nem olyan volt, mint az a gyümölcsöző föld, amelyre egy korábbi zúgolódó nemzedék tagjai nem voltak hajlandók belépni.

Jehova nem vetette el a zúgolódókat. Ehelyett három lépés megtételére utasította Mózest: fogja a botját, gyűjtse egybe a népet, és ’a szemük előtt mondja a sziklaszirtnek, hogy adjon vizet’ (8. vers). Mózes eleget tett az első két utasításnak, de a harmadiknak nem. Ahelyett, hogy hittel a sziklához szólt volna, keserűen ezt mondta a népnek: „Halljátok meg, ti lázadók! Ebből a sziklaszirtből fakasszunk-e nektek vizet?” (10. vers; Zsoltárok 106:32, 33). Azután Mózes ráütött kétszer a sziklára, és „sok víz fakadt” (11. vers).

Mózes így Áronnal együtt súlyos bűnt követett el. Isten ezt jelentette ki nekik: „fellázadtatok [az] utasításom ellen” (4Mózes 20:24). Mivel szembeszegültek Isten utasításával, azzá váltak, amivel a népet vádolták: lázadókká. Isten ítélete egyértelmű volt: Mózes és Áron nem vezetheti be Izraelt az Ígéret földjére. Vajon ez az ítélet túl szigorú volt? Nem, méghozzá több okból sem.

Először is, Isten nem utasította Mózest arra, hogy szóljon a néphez, arra meg végképp nem, hogy lázadóknak ítélje őket. Másodszor, Mózes és Áron nem adtak dicsőséget Istennek. „Nem szenteltetek meg engem” – mondta nekik Isten (12. vers). Mózes azt kérdezte, hogy „fakasszunk-e nektek vizet”, ezzel arra utalt, mintha ő és Áron gondoskodtak volna vízről csoda útján, nem pedig Isten. Harmadszor, az ítélet összhangban volt Isten régebbi ítéleteivel. Ő nem engedte, hogy a korábbi lázadó nemzedék tagjai belépjenek Kánaán földjére, és ugyanígy nem engedte ezt meg Mózesnek és Áronnak sem (4Mózes 14:22, 23). Negyedszer, mindkét férfi Izrael vezetője volt. Akikre sok felelősséget bíztak, azoktól Isten többet vár el (Lukács 12:48).

Jehova mindig igazságos. Szereti az igazságosságot, ezért lehetetlen, hogy igazságtalan ítéletet hozzon. Egy ilyen bíró természetesen megérdemli, hogy megbízzunk benne és tiszteljük.

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. Az egyiptomi kivonulás után az izraeliták készen álltak arra, hogy belépjenek Kánaán területére, arra a földre, melyet Isten Ábrahámnak ígért. De amikor tíz kém rossz hírrel tért vissza, a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen. Jehova ezért elrendelte, hogy a nép 40 évig maradjon a pusztában. Ez elegendő idő volt ahhoz, hogy kihaljon az a lázadó nemzedék.