„Én és az Atya egyek vagyunk” – mondta Jézus (János 10:30). Néhányan annak bizonyítékaként idézik ezt a verset, hogy Jézus és az Atya egy háromszemélyű Isten részei. Vajon Jézus tényleg erre gondolt, amikor ezt mondta?

Vizsgáljuk meg ennek a versnek a szövegkörnyezetét. A 25. vers szerint Jézus kijelentette, hogy a cselekedeteit az Atyja nevében viszi véghez. A 27–29. versben jelképes juhokról beszélt, melyeket az Atyja adott neki. Ha ő és az Atyja ugyanaz a személy lenne, Jézus ezen kijelentéseinek semmi értelmük nem lett volna a hallgatói számára. Jézus itt inkább erre gondolt: „Köztem és az Atyám között olyan szoros kapcsolat van, hogy senki sem szakíthatja el tőlem a juhaimat, ahogyan senki sem szakíthatja el őket az Atyámtól.” Inkább arról van szó, mintha egy fiú ezt mondaná az apja ellenségeinek: „Ha az apám ellen fordultok, az olyan, mintha ellenem fordulnátok.” Senki sem gondolna arra, hogy a fiú és az apja ugyanaz a személy. De mindenki számára nyilvánvaló lenne, hogy milyen szoros kapcsolat van közöttük.

Jézus és az Atyja, Jehova Isten abban az értelemben is „egyek”, hogy összhangban vannak a céljaik és az értékrendjük. Sátánnal, az Ördöggel és az első emberpárral, Ádámmal és Évával ellentétben Jézus sohasem akart Istentől független lenni. Ezt mondta: „a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is” (János 5:19; 14:10; 17:8).

Ez a szoros kapcsolat azonban nem jelenti azt, hogy Isten és a Fia, Jézus között nem lehet különbséget tenni. Két különálló személyről van szó. Mindkettőjüknek megvan a saját személyisége. Jézusnak saját érzései, gondolatai és tapasztalatai vannak, valamint szabad akarata van. Mindazonáltal úgy döntött, hogy aláveti magát az Atyja akaratának. A Lukács 22:42 szerint ezt mondta: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.” Ezeknek a szavaknak nem lett volna semmi értelmük, ha az akarata nem különbözhetett volna az Atyjáétól. Ha Jézus és az Atya valóban egy személy, akkor Jézus miért imádkozott Istenhez, és miért ismerte el alázatosan, hogy nem tud olyan dolgokat, melyeket csak az Atyja tud? (Máté 24:36).

Sok vallásban olyan isteneket imádnak, akik arról híresek, hogy folyton veszekednek és harcolnak a saját családtagjaikkal. Például a görög mitológia szerint Kronosz legyőzte az apját, Uranoszt, és megette a saját gyermekeit. Mennyire más ez, mint az az egység, mely Jehova Isten és a Fia, Jézus között van, és mennyire szeretjük őket ezért! Valójában abban a felbecsülhetetlen kiváltságban van részünk, hogy egységben lehetünk a világmindenség eme két leghatalmasabb személyével! Jézus ezt mondta az imájában a követőivel kapcsolatban: ’kérlek, hogy legyenek mindnyájan egyek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk’ (János 17:20, 21).

Ezért, amikor Jézus azt mondta, hogy ‘ő és az Atya egyek’, nem egy felfoghatatlan háromságról beszélt, hanem egy csodálatos egységről, a legszorosabb kötelékről, mely két személy között létezhet.