Küzdelem a szegénység ellen

A GAZDAGOK véget vetettek a szegénységnek, már ami a saját helyzetüket illeti. Azt azonban még mindig nem sikerült elérni, hogy egyetlen embernek se kelljen szegénynek lennie. Miért? Mert a gazdagok többsége nem szeretné, hogy bárki vagy bármi is veszélyeztesse a vagyonát és a pozícióját. Az ókori Izrael királya, Salamon ezt mondta: „íme: az elnyomottak könnyei, s nincs vigasztalójuk; elnyomóik oldalán van a hatalom” (Prédikátor 4:1).

Vajon képesek a befolyásos emberek változtatni az emberi társadalmon, hogy felszámolják a szegénységet? Salamon ihletés alatt ezt írta: „íme, minden hiábavalóság és szélkergetés. Ami elgörbült, az ki nem egyenesíthető” (Prédikátor 1:14, 15). Nézzük meg, hogyan támasztják alá ezt a gondolatot azok a modern kori erőfeszítések, melyeket a szegénység megszüntetéséért tettek.

Jólét mindenkinek

A XIX. században, amikor egyes nemzetek a kereskedelem és az ipar révén hatalmas vagyonra tettek szert, néhány befolyásos ember komoly figyelmet szentelt a szegénységnek. Felmerült a kérdés, hogy igazságosabban is szét lehetne-e osztani a föld javait.

Néhányan úgy gondolták, hogy a szocializmus és a kommunizmus osztályok nélküli nemzetközi társadalmat tud létrehozni, melyben a javak egyenlően oszlanak el. A gazdagok persze hevesen tiltakoztak ez ellen. De sokakat magával ragadott az a jelszó, hogy „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. Reménykedtek benne, hogy idővel minden nemzet áttér a szocializmusra, és megvalósul az utópikus világ. Néhány gazdag nemzet a szocializmus elveire építve jóléti államot teremtett, és azt ígérte, hogy minden polgáráról „bölcsőtől a sírig” gondoskodni fog. Ezek a nemzetek azt állítják, hogy véget vetettek országukban az életet veszélyeztető szegénységnek.

Ám a szocializmus nem teremtett önzetlen társadalmat. Meghiúsult az a cél, hogy az emberek  elsősorban a közösség javára, és ne a saját hasznukra dolgozzanak. Egyeseknek nem tetszett, hogy törődjenek a szegényekkel, mondván, hogy a nagylelkű gondoskodás néhányukat elszoktatta a munkától. Mennyire igaz, amit a Biblia ír: „nincs a földön igazságos ember, aki csak jót tesz, és nem vétkezik.” „Az igaz Isten becsületesnek alkotta az embereket, de azok sokféle tervet kieszeltek” (Prédikátor 7:20, 29).

Sokan mások az amerikai álomban reménykedtek, vagyis abban, hogy bárki meggazdagodhat, aki kész keményen dolgozni. Világszerte sok nemzet követte azt a politikát, mely véleményük szerint gazdaggá tette az Egyesült Államokat. Ez a politika magában foglalja a demokráciát, a szabad vállalkozást és a szabad kereskedelmet. Ám nem minden nemzetnek sikerült elérnie az amerikai álmot. Észak-Amerika gazdagsága ugyanis nem csupán a politikai rendszeréből adódott, hanem abból is, hogy gazdag természeti erőforrásokban, és könnyen elérhetők számára a nemzetközi kereskedelmi útvonalak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a versenyen alapuló világgazdaságnak nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is vannak. Vajon lehetne arra ösztönözni a gazdagabb államokat, hogy segítsenek a szegényebb országoknak?

A Marshall-terv

A II. világháborút követően Európa romokban hevert, és sok embert éhínség fenyegetett. Az amerikai kormány aggódva figyelte a szocializmus térhódítását Európában. Ezért négy éven át hatalmas összegeket fordított arra, hogy segítsen helyreállítani az ipart és a mezőgazdaságot azokban az országokban, melyek elfogadták a politikáját. Az Európai Újjáépítési Programot, más néven a Marshall-tervet igen eredményesnek tartották. Nyugat-Európában nőtt Amerika befolyása, és szinte megszűnt az életet veszélyeztető szegénység. Vajon ez volt a megoldás arra, hogy az egész világon véget vessenek a szegénységnek?

A Marshall-terv sikerének hatására az amerikai kormány világszerte segélyeket juttatott a szegényebb országoknak a mezőgazdaság, az egészségügy, az oktatás és a szállítás fejlesztésére. Az Egyesült Államok nyíltan elismerte, hogy ezt nem minden érdek nélkül tette. Más országok is segélyeket ajánlottak fel, hogy növeljék a befolyásukat. Bár 60 év alatt a Marshall-terv összegének sokszorosát fordították erre a célra, az eredmények kiábrándítóak voltak. Annak ellenére, hogy néhány szegény ország, különösen Kelet-Ázsiában, látványosan meggazdagodott, más országok továbbra is rendkívül szegények maradtak, noha a segélyeknek köszönhetően csökkent a gyermekhalálozás, és több gyermek részesül oktatásban.

Miért nem sikeresek a külföldi segélyek?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szegény nemzeteken nehezebb segíteni, mint a háború sújtotta gazdag országokon. Európában az iparnak, a kereskedelemnek és a szállításnak már volt múltja. Csupán arra volt szükség, hogy a gazdaság helyreálljon. Viszont a szegény országok hiába építettek utakat, iskolákat és kórházakat a segélyekből, még mindig nem tudtak kilábalni a súlyos szegénységből, mert szűkösek a természeti erőforrásaik, nem elérhetők számukra a nemzetközi kereskedelmi útvonalak, és az embereknek nincs munkájuk.

A szegénység összetett, nehezen felszámolható probléma, egy ördögi kör. Például a betegség  szegénnyé tesz, a szegénység pedig beteggé. Az alultáplált gyermekek fizikailag és mentálisan annyira legyengülhetnek, hogy felnőttként nem lesznek képesek gondoskodni a saját gyermekeikről. Vagy gondoljunk arra, hogy amikor a gazdag országok élelmiszersegélyt szállítanak a szegény országokba, a helyi gazdálkodók és kiskereskedők elvesztik a munkájukat, ami tovább növelheti a szegénységet. A szegény országok kormányainak adott pénzek is problémákat eredményezhetnek: a segélyeket könnyen ellopják, ami korrupcióhoz vezet, a korrupció pedig szintén hozzájárul a szegénységhez. Tehát a külföldi segélyek nem jelentenek megoldást, mivel nem a szegénység alapvető okát célozzák meg.

A szegénység oka

A súlyos szegénységnek az az oka, hogy bizonyos nemzetek, kormányzatok és egyének a saját érdekeiket védik és mozdítják elő. Például a gazdag országok kormányai azért nem fordítanak kellő figyelmet a szegénység megszüntetésére, mert demokratikus választások útján kerülnek hatalomra, és így kénytelenek a szavazóik kedvében járni. Ezért megvédik a piacukat: megakadályozzák, hogy a szegény országok gazdálkodói a gazdag országokban adják el a termékeiket. Nagymértékben támogatják a gazdálkodóikat, hogy többet tudjanak eladni, mint a szegényebb országok gazdálkodói.

Tehát a szegénység oka egyértelműen az, hogy az emberek és a kormányzatok a saját érdekeiket védik, vagyis maguk az emberek a felelősek. A bibliaíró Salamon ezt így fogalmazta meg: „ember uralkodik emberen a maga kárára” (Prédikátor 8:9).

De akkor miben reménykedhetünk? Megszűnik valaha is a szegénység? Lesz olyan kormányzat, mely képes megváltoztatni az emberi természetet?

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Törvény a szegénység megelőzésére

Jehova Isten egy törvénygyűjteményt adott az ókori Izrael nemzetének. Ha figyelembe vették, szinte egyáltalán nem voltak köztük szegények. A Törvény értelmében, a léviták papi törzsét kivéve, minden család földet kapott örökségül. A családi örökség biztosítva volt, mert a földet nem lehetett örökre eladni. A területeket minden 50. évben vissza kellett adni az eredeti tulajdonosuknak vagy azok családjának (3Mózes 25:10, 23). Ha valakinek el kellett adnia a földjét betegség, hanyagság vagy valamilyen csapás miatt, a jubileumi évben visszakapta anélkül, hogy fizetnie kellett volna érte. Egyetlen család sem maradhatott nemzedékeken át szegény.

Az Istentől származó Törvény egy másik irgalmas elrendezése az volt, hogy ha valaki nehéz helyzetbe került, eladhatta magát rabszolgának. Az árat előre megkapta, hogy ki tudja fizetni az adósságait. Ha a 7. év végére nem vásárolta vissza magát, szabadon kellett engedni, vetőmagokat és állatokat kapott, hogy újra gazdálkodni tudjon. Továbbá, ha egy szegénynek kölcsön kellett kérnie, a Törvény megtiltotta, hogy az izraeliták egymásnak kamatot számítsanak fel. A Törvény azt is előírta, hogy ne arassák le a szántóföldjük szélét, hogy a szegények tallózhassanak. Így egyetlen izraelitának sem kellett koldulnia (5Mózes 15:1–14; 3Mózes 23:22).

Ám a történelemből kiderül, hogy egyes izraeliták elszegényedtek. Hogy történhetett ez meg? Úgy, hogy nem engedelmeskedtek a Törvénynek. Emiatt náluk is, mint a legtöbb országban, némelyek gazdag földbirtokosokká váltak, mások pedig elveszítették a földjüket, és elszegényedtek. Tehát azért voltak szegények az izraeliták között, mert némelyek figyelmen kívül hagyták Isten Törvényét, és a saját érdekeiket másoké elé helyezték (Máté 22:37–40).