A Biblia képes megváltoztatni az életünket

MIÉRT lett Jehova Tanúja egy férfi, aki hithű katolikus családban nőtt fel, és ragyogó pályát futott be az igazságszolgáltatásban? Mi indított arra egy férfit, aki terrorista volt, hogy felhagyjon az erőszakkal, és Isten szolgálatát válassza? Hadd mondják el ők.

„Tisztábban látom a különbséget a helyes és a helytelen között” (SEBASTIÃO ALVES JUNQUEIRA)

SZÜLETÉSI ÉV: 1946

SZÜLETÉSI HELY: BRAZÍLIA

KORÁBBAN: HITHŰ KATOLIKUS VOLT

A MÚLTAM: A családommal vidéken éltünk, úgy 6 km-re Piquete városától. A szüleimnek volt egy kis földje, így a legalapvetőbb szükségleteinkre nem volt gondunk. Piquete-be jártam iskolába, ezért vettem magamnak egy öreg biciklit, hogy egyszerűbb legyen a közlekedés. Bár az emberek szerény körülmények közt éltek, a város tiszta és elég biztonságos volt. A férfiak többsége a gyárban dolgozott, ahol fegyvereket gyártottak a hadseregnek.

Mivel szorgalmas diák voltam, felvettek egy katonai repüléstani iskolába, mely az egyik közeli városban volt. 1966-ban végeztem tisztként. Ezután jogi diplomát szereztem. Később jelentkeztem rendőrfőnöknek. 1976-ban, miután megfeleltem az állami vizsgán, megkaptam az állást. Időnként igazgatói feladatokat láttam el a börtönben. Ilyenkor gyakran találkoztam Jehova Tanúival, mert tőlem kértek engedélyt, hogy prédikálhassanak a raboknak. Velem is mindig megosztottak néhány bibliai gondolatot. Mélységesen tiszteltem Istent. Ezért nagy hatással volt rám, amikor megtudtam, hogy a neve Jehova, és hogy a barátai lehetünk.

Ahogy teltek az évek, egyre feljebb jutottam a ranglétrán. 1981-ben egy újabb államvizsga letétele után állami bíró lettem. Majd 2005-től a fellebbviteli bíróságon dolgoztam São Paulóban.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Hithű katolikus voltam. A családunkban több pap is volt, sőt még egy püspök is. A mise alatt segédkeztem a papnak. Mielőtt prédikációt tartott, felolvastam a kijelölt részt az imakönyvből. Nem sokkal a jogi tanulmányaim befejezése után elkezdtem olvasni a Bibliát. Ez a könyv sokat változtatott a szemléletmódomon. A katolikus családokban nem volt szokás Bibliát olvasni. Ezért az édesanyám nagyon mérges lett, amikor megtudta, hogy én meg olvasom. Azzal próbált lebeszélni róla, hogy a Biblia el fogja venni az eszemet. Én viszont nem hagytam magam eltántorítani, mert semmi veszélyt nem láttam a Biblia olvasásában.

 Azt hiszem, a kíváncsiság hajtott. Szerettem volna még többet megtudni a papokról és az egyházban betöltött szerepükről. A felszabadítási teológia nevű mozgalomról is olvastam könyveket, ám a képviselőik érvelése annyira tekervényes volt, hogy sehogy sem bírtam felfogni.

Ekkoriban történt, hogy a fogorvosom, aki buddhista volt, nekem adott egy könyvet, melyet korábban kapott valakitől. Az volt a címe, hogy Evolúció vagy teremtés útján jött létre az ember? * Elfogadtam, mert arra gondoltam, biztosan érdekes lenne összevetni Charles Darwinnak A fajok eredete című művével. Az Evolúció vagy teremtés útján jött létre az ember? című könyvet meggyőzőnek és logikusnak találtam. Miután elolvastam, száz százalékig biztos voltam benne, hogy az evolúció megalapozatlan.

A teremtésről szóló könyv felcsigázta a kíváncsiságomat. Szerettem volna Jehova Tanúinak még több kiadványával megismerkedni. Megtudtam, hogy a repüléstechnikai iskolában az egyik szerelő Jehova Tanúja. Beszéltem vele, ő pedig hozott nekem néhány könyvet. Akkor még nem egyeztem bele, hogy a Tanúk tanulmányozzák velem a Bibliát, mert úgy gondoltam, erre magamtól is képes vagyok.

Amikor elkezdtem olvasni a Bibliát, már házas voltam, ezért úgy láttam jónak, ha a családomat is bevonom a bibliaolvasásba. Heti rendszerességgel olvastuk és tanulmányoztuk a Bibliát. Mivel a családom katolikus, állandóan a papokról és a püspökökről folytak a beszélgetések. Ezért nagyon megragadott a János 14:6-ban található gondolat. Itt ez áll: „Jézus ezt mondta [Tamás tanítványnak]: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam . . .«” Miután alaposan körbejártam a témát, megértettem, hogy a megmentést Jehova teszi lehetővé Jézuson keresztül. Nekünk viszont azt tanították, hogy a megmentés a papok által lehetséges.

Két másik bibliavers megváltoztatta a katolikus egyházról és a tanításairól alkotott képemet. Az egyik a Példabeszédek 1:7, mely ezt írja: „Jehova félelme az ismeret kezdete. A bölcsességet és a fegyelmezést megvetik a bolondok.” A másik pedig a Jakab 1:5, melyben ez áll: „Ha tehát valamelyikőtök híján van a bölcsességnek, kitartóan kérje Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek; és megadatik neki.” Az ismeret és bölcsesség utáni mérhetetlen szomjamat az egyház nem tudta csillapítani, ezért nem mentem többé templomba.

1980-ban a feleségem elkezdte tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal. Amikor otthon voltam, én is hallgattam őket. Idővel beleegyeztem, hogy velem is tanulmányozzanak. Azonban csak hosszú évek után határoztuk el, hogy megkeresztelkedünk, és Jehova Tanúi leszünk. A feleségem 1994-ben keresztelkedett meg, én pedig 1998-ban.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A négy gyermekünket Jehova Isten irányadó mértéke szerint neveltük (Efézus 6:4). Mindkét fiunk lelkesen támogatja a gyülekezetet, amelybe tartozik. A lányaink pedig nagyon szorgalmasan végzik a prédikálómunkát. A feleségem minden hónapban sok időt fordít arra, hogy segítsen másoknak megismerni a Bibliát, én pedig boldog vagyok, hogy a gyülekezetben pásztorként szolgálhatok.

Mióta Jehova Tanúja vagyok, tisztábban látom a különbséget a helyes és a helytelen között. A munkám során igyekszem utánozni Jehova Isten bánásmódját. Törekszem rá, hogy  minden körülményt figyelembe vegyek, ésszerű legyek, és irgalmat tanúsítsak, ha vannak enyhítő körülmények.

Sok olyan ügyet tárgyaltam, melyben bántalmazás, gyermekmolesztálás és egyéb súlyos bűncselekmény volt a vád. Ennek ellenére nem lettem érzéketlen. Amikor a híreket nézem, elszörnyedek azon, mennyire mélyre süllyedt ez a világ. Hálás vagyok Jehovának, hogy megérthettem, miért ölt egyre nagyobb méreteket a bűnözés, és hogy tudhatom, jobb idők állnak előttünk.

„A börtön egyáltalán nem térített észhez” (KEITH WOODS)

SZÜLETÉSI ÉV: 1961

SZÜLETÉSI HELY: ÉSZAK-ÍRORSZÁG

KORÁBBAN: TERRORISTA VOLT

A MÚLTAM: 1961-ben születtem Portadown-ban, egy élettel teli, észak-írországi kisvárosban. Protestáns családból származom. A lakótelepünkön katolikusok és protestánsok is éltek, a legtöbbjük szerény körülmények között. Mindezek ellenére jól kijöttünk egymással.

A múltamra sajnos egyáltalán nem vagyok büszke. 1974-ben belekeveredtem az Észak-Írországban zajló politikai és vallási összetűzésekbe. Akkoriban a környékünkön egyre rosszabb lett a helyzet. Az édesapám az Ulster * szőnyeggyárban dolgozott, és az egyik este két katolikus fiút tanított be, akik a szomszédaink voltak. Miközben dolgoztak, valaki bombát dobott a családjuk lakásába az ablakon keresztül. A szüleik és az öccsük is meghalt.

Az indulatok elharapództak, és valóságos háború tört ki. A katolikusok lakta területeken felégették a protestánsok otthonait, hogy elűzzék őket. A protestáns közösségekben pedig a katolikusokat érték zaklatások. A lakótelepünkön főként protestáns családok maradtak. Rövid időn belül letartóztattak, és háromévi börtönbüntetésre ítéltek, mivel részt vettem a bombatámadásokban.

A börtönben összebarátkoztam egy rabbal, aki az unionisták egyik élharcosa volt. Olyanok voltunk, mintha testvérek lennénk. Később az esküvőjén én voltam a tanúja. De a börtön egyáltalán nem térített észhez bennünket. Miután szabadon engedtek minket, még elszántabban folytattuk a politikai tevékenységünket. A barátom ismét börtönbe került, és mialatt az újabb büntetését töltötte, meggyilkolták.

Én is célponttá váltam, felrobbantották a kocsimat. Ettől azonban csak még eltökéltebben harcoltam az eszménkért, amely a következő volt: „Istenért és Ulsterért!”

 Ez idő tájt a brit tévében egy dokumentumfilm-sorozatot adtak az észak-írországi eseményekről, és én is közreműködtem az elkészítésében. Ám ez a műsor csak tetézte a gondjaimat. Például egy este arra mentem haza, hogy a feleségem elhagyott. A sorozat miatt nem sokkal később elvették tőlem a fiamat. Arra emlékszem, hogy csak álltam a tükör előtt, és fohászkodtam Istenhez, hogy ha létezik, akkor segítsen nekem.

A következő szombaton találkoztam az egyik ismerősömmel, Paullal, aki időközben Jehova Tanúja lett. Paul a Bibliáról mesélt nekem. Két nappal később küldött egy példányt Az Őrtorony folyóiratból. Az egyik cikk idézte Jézusnak a János 18:36-ban található szavait: „Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való.” Ez nagyon elgondolkodtatott. Attól a naptól kezdve az életem új fordulatot vett.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Paul elkezdte tanulmányozni velem a Bibliát, később pedig egy másik Tanúval, Bill-lel folytattam. Nem voltam könnyű eset. Nagyon sok kérdésem volt. A tanulmányozásokra lelkipásztorokat hívtam meg, hogy bebizonyítsák, Bill téved. Isten Szava azonban mindig diadalmaskodott.

Emlékszem, hogy egyszer, amikor a környéken eltorlaszolták az utakat, figyelmeztettem Billt, hogy ne jöjjön tanulni, mert a kocsiját biztosan elviszik és felgyújtják. Bill azonban eljött, mint máskor is, csak nem autóval, hanem biciklivel. Mert hát kinek kellene egy bicikli? Egy másik alkalommal rendőrök és katonák szakították félbe a tanulmányozásunkat. Azért jöttek, hogy letartóztassanak. Miközben kivonszoltak, Bill azt kiáltotta nekem, hogy bízzak Jehovában. Ezek az esetek mély benyomást tettek rám.

Amikor először mentem el Jehova Tanúi Királyság-termébe, biztosan nagyon rémisztő lehettem. Hosszú volt a hajam, fülbevalót viseltem, a bőrdzsekim pedig elárulta, hogy az egyik politikai csoport tagja vagyok. Csodálkoztam, hogy mindezek ellenére a Tanúk mennyire kedvesen bánnak velem. Le voltam nyűgözve!

Bár egy ideje már tanulmányoztam a Bibliát, a régi barátaimmal is tartottam a kapcsolatot. Idő kellett hozzá, hogy a Bibliából megismert igazságok a szívemre hassanak. De aztán megértettem, hogy ha Jehovát szeretném szolgálni, változtatnom kell a politikai nézeteimen, és más társaságot kell választanom. Ezt nem volt könnyű megtenni. Ám ahogy egyre többet tanultam a Bibliából, és erőt merítettem Jehova támogatásából, meg tudtam változni. Levágattam a hajamat, kivettem a fülbevalómat, és vásároltam egy öltönyt. Az emberekkel is kedvesebb lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Bűnözők és terroristák közé tartoztam. Ezért a környéken működő rendfenntartó szervek jól ismertek. De a helyzet azóta megváltozott. Amikor először vettem részt Jehova Tanúi kongresszusán Navanban, a rendfenntartó erők „elkísértek” Észak-Írországon és Írországon át, hogy szemmel tartsanak. Ma már a kíséretük nélkül mehetek a kongresszusokra. A prédikálómunkában is szabadon részt vehetek Paullal, Bill-lel és a gyülekezet többi tagjával.

Ahogy fokozatosan megváltoztam, a gyülekezetbe is be tudtam illeszkedni. A gyülekezetben megismerkedtem Louise-zal, és idővel összeházasodtunk. Később a fiamat is visszakaptam.

Nagyon bánom, hogy a múltban sok fájdalmat okoztam másoknak. Azt viszont tapasztalatból mondhatom, hogy az olyan embereknek, mint én, akik téves ideológiáknak szentelték az életüket, a Biblia valódi célt és reményt tud adni.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 12. oldalon]

Az édesanyám nagyon mérges lett, amikor megtudta, hogy olvasom a Bibliát