A KINCSET 1961 márciusában nádfonatba burkolva találták a barlang egyik hasadékában. A több mint 400 tárgy túlnyomó része rézből készült. Voltak közöttük koronák, jogarok, szerszámok, buzogányok és egyéb fegyverek. A bibliaolvasó emberek számára azért érdekes ez a lelet, mert az 1Mózes 4:22 megemlíti Tubál-Káint mint „mindenféle réz- és vasszerszám kovácsát”.

A kincs eredetével és történetével kapcsolatban még rengeteg a nyitott kérdés. Maga a létezése azonban azt bizonyítja, hogy a bibliai vidékeken már igen régóta ismert volt a rézbányászat, az olvasztás és a fémöntés.

Mielőtt az izraeliták bementek az Ígéret földjére, Mózes ezt mondta a népnek: „hegyeiből rezet bányászol” (5Mózes 8:7–9). Izraelben és Jordániában a régészek számos ősi bányát és olvasztót találtak, például Fajnannál, Timnánál és Kirbát en-Náhásznál. Miről árulkodnak ezek a helyek?

Fajnan és Timna környékén a tájat nem túl mély gödrök tarkítják, melyekből legalább 2000 éven át bányásztak rezet. Az odalátogatók még ma is találnak elszórtan zöld pettyes, réztartalmú köveket. Hajdanán a bányászok fáradságos munkával faragták le a sziklák felszínét a kőszerszámaikkal, hogy a látható rétegekből kivonják a rezet. Amikor ezek a készletek kimerültek, a fémeszközeikkel mélyebbre ástak, kitágították a barlangokat, mély aknákat és alagutakat vájva azokba. Ezekről a módszerekről Jób könyvében is olvashatunk (Jób 28:2–11). Mindez kemény fizikai munkát jelentett. Az i. sz. harmadik századtól az ötödik századig Rómában a legmegrögzöttebb bűnözőket és más rabokat a fajnani rézbányákban dolgoztattak.

Kirbát en-Náhásznál (jelentése: ’a réz romjai’) jókora salakkupacokat találtak, amiből arra következtethetünk, hogy azon a helyen ipari méretekben folyt a rézolvasztás. A tudósok szerint a közeli bányákból, köztük Fajnanból és Timnából szállították oda az ércet. A fém kiolvasztása  úgy történt, hogy a lábbal működtetett fújtatókkal és fúvócsövekkel táplált széntüzet 1200 Celsius-fokra hevítették, és 8-10 órán át ezen a hőmérsékleten tartották. Általában 5 kilogramm ércből 1 kilogramm rezet tudtak kivonni, melyből aztán különböző tárgyakat öntöttek.

Jehova Isten a Sínai-hegynél utasítást adott rá, hogy ezt a helyben bányászott csillogó fémet használják fel a hajlék felépítésénél, és később a jeruzsálemi templom is hasonló mintára épült (2Mózes 27. fejezet). Az izraeliták feltehetően már azelőtt értettek valamelyest a fémművességhez, mielőtt Egyiptomba kerültek, de az is lehet, hogy ott sajátították el ezt a mesterséget. Amikor kivonultak Egyiptomból, már képesek voltak egy borjúszobrot önteni fémből, és elkészíteni a hajlék körüli szolgálat rézkellékeit, úgymint a nagy medencét, fazekakat, serpenyőket, lapátokat és villákat (2Mózes 32:4).

Később, a pusztai vándorlás során a nép panaszkodott a manna és a vízhiány miatt, talán éppen Púnon (a mai Fajnan) környékén, mely egy rézben gazdag vidék. Büntetésül Jehova mérges kígyókat küldött rájuk, és a marásuktól sokan meghaltak. Miután az izraeliták megbánták vétküket, Mózes közbenjárt az érdekükben, mire Jehova megparancsolta neki, hogy készítsen egy rézkígyót, és tegye egy póznára. A beszámoló szerint az „történt, hogy ha megmart valakit egy kígyó, és az ránézett a rézkígyóra, akkor életben maradt” (4Mózes 21:4–10; 33:43).

Salamon király óriási mennyiségű rezet használt a jeruzsálemi templom építésekor. Ennek legnagyobb részét az apja, Dávid szerezte szíriai hadjáratai során (1Krónikák 18:6–8). Az öntött tengernek nevezett hatalmas medence, melyben a papok mosakodtak, több mint 66 000 liter űrtartalmú volt, és mintegy 30 tonnát nyomott (1Királyok 7:23–26, 44–46). Ezenkívül a templom bejáratánál két kolosszális rézoszlop állt. Ezek üregesek voltak, 7,5 centiméter vastag falakkal, 1,7 méteres átmérővel, 8 méteres magassággal, és 2,2 méter magas oszlopfővel (1Királyok 7:15, 16; 2Krónikák 4:17). Belegondolni is megdöbbentő, hogy micsoda mennyiségű rezet használtak fel csak a medence és az oszlopok elkészítéséhez.

A bibliai időkben az emberek a mindennapokban is használtak rezet. Olvashatunk például rézből készült fegyverekről, bilincsekről, hangszerekről és ajtókról (1Sámuel 17:5, 6; 2Királyok 25:7; 1Krónikák 15:19; Zsoltárok 107:16). Jézus beszélt az erszénybe rakott rézpénzről, Pál apostol pedig említést tett Alexanderről, a rézművesről (Máté 10:9; 2Timóteusz 4:14).

A régészek és a történészek még számos kérdésre keresik a választ Nahal Mismár kincsével és a bibliai időkből származó rengeteg réztárggyal kapcsolatban. Az viszont biztos, amit a bibliai feljegyzések is megerősítenek, hogy az izraeliták által örökölt föld valóban jó föld volt, „amelynek hegyeiből rezet” bányásztak (5Mózes 8:7–9).