Jehova Isten azt szeretné, ha mindig bátran elmondanánk neki, ami éppen foglalkoztat (Lukács 18:1–7). Mivel érdekli, hogy mi van velünk, meghallgatja az imáinkat. És ha égi Atyánk kedvesen arra kér, hogy imádkozzunk hozzá, miért ne tennénk így? (Olvasd el: Filippi 4:6.)

Az imának nem csupán az a szerepe, hogy segítséget kérjünk, hanem közelebb visz minket Istenhez (Zsoltárok 8:3, 4). Ha rendszeresen beszélünk neki az érzéseinkről, szorosabbá válik a barátságunk. (Olvasd el: Jakab 4:8.)

Isten nem szeretné, ha betanult imákat ismételgetnénk. Nem várja el, hogy fennkölt nyelvezetet használjunk, és azt sem, hogy valamilyen különleges testhelyzetben imádkozzunk. Arra kér, hogy szívből mondjunk imát (Máté 6:7). Például az ókori Izraelben Anna egy nyomasztó családi gondot tárt Jehova elé. Később, amikor a helyzete jóra fordult, szívből megköszönte Istennek. (Olvasd el: 1Sámuel 1:10, 12, 13, 26, 27; 2:1.)

Micsoda megtiszteltetés, hogy elmondhatjuk a Teremtőnek, hogy mi bánt! Ezenkívül dicsérhetjük őt, és megköszönhetjük mindazt, amit tesz. Természetesen nem szeretnénk visszautasítani egy ilyen nagyszerű lehetőséget. (Olvasd el: Zsoltárok 145:14–16.)