1989. április 14-én épp egy összejövetelt vezettem le Maumere városában Flores szigetén, amikor a kormány emberei berontottak a házba, és három testvérrel együtt letartóztattak.

A börtönben az őrök erőszakkal próbáltak rávenni bennünket, hogy tisztelegjünk a zászló előtt. Nem tettük meg, ezért megvertek és összerugdostak minket, majd öt napon át kellett kint állnunk a rekkenő hőségben. Éjszaka a kemény, hideg betonon fagyoskodtunk a szűk cellánkban, koszosan, kimerülve, fájdalmak közepette. A börtönigazgató többször is rá akart venni minket a megalkuvásra, de így válaszoltunk: „Nem fogunk tisztelegni, még ha meg kell is halnunk emiatt.” Ahogy számtalan keresztény társunk, mi is kiváltságnak éreztük, hogy az igazságosságért szenvedünk (1Pét 3:14).