1., 2. Hogyan próbálta Sátán tragédia és betegség által megtörni Jób feddhetetlenségét?

JÓB minden bizonnyal azok közé az emberek közé tartozik, akik boldog családi életnek örvendtek. A Biblia úgy hívja őt, mint aki „nagyobb vala keletnek minden fiánál”. Hét fia és három lánya – összesen tíz gyermeke – volt. Megvoltak az anyagi eszközei is, hogy jól gondoskodjon családjáról. Ami a legfontosabb, élenjárt a szellemi tevékenységekben, és aggódott amiatt, hogy jó hírnévnek örvendenek-e gyermekei Jehova előtt. Mindez azt eredményezte, hogy erősek lettek a családi kötelékek, és boldog légkör uralkodott (Jób 1:1–5).

² Jób helyzete nem kerülte el Sátánnak – Jehova Isten fő ellenségének – figyelmét. Sátán, aki állandóan keresi a módját annak, hogy megtörje Isten szolgáinak feddhetetlenségét, támadást intézett Jób ellen, azáltal hogy elpusztította boldog családját. Majd „megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig”. Sátán így azt remélte, hogy a tragédia és a betegség által megtöri Jób feddhetetlenségét (Jób 2:6, 7).

3. Milyen tünetei voltak Jób betegségének?

³ A Biblia nem ad orvosi meghatározást Jób bajáról. Elmondja azonban a tüneteket. Testét férgek borították, bőre pedig meghegesedett és lefoszlott. Lehelete visszataszító volt, és teste rossz szagot árasztott. Jóbot fájdalom gyötörte (Jób 7:5; 19:17; 30:17, 30). Hamuban  ült kínjában, és egy cserépdarabbal vakarta magát (Jób 2:8). Igazán szánalmas látvány!

4. Mit tapasztal minden család időről időre?

⁴ Hogyan reagálnál, ha téged sújtana ilyen komoly betegség? Napjainkban Sátán nem veri meg betegséggel Isten szolgáit, mint ahogy Jóbbal tette. Mégis, figyelembe véve az emberi tökéletlenséget, a mindennapi élet megpróbáltatásait és az egyre egészségtelenebb környezetet, amelyben élünk, várható, hogy időről időre megbetegszenek egyes családtagok. Annak ellenére, hogy talán megelőző lépéseket teszünk, mindannyian hajlamosak vagyunk a megbetegedésre, bár kevesen szenvednek olyan mértékben, mint Jób. Valóban nehéz feladatot jelenthet az, ha betegség sújtja a családunkat. Vegyük szemügyre tehát, hogyan segít a Biblia megbirkóznunk az emberiség e mindig jelen levő ellenségével (Prédikátor 9:13; 2Timótheus 3:16).

5. Rendszerint hogyan reagálnak a családtagok a múló betegség esetében?

⁵ A mindennapi életritmusban tapasztalt törés – bármi legyen is az oka – mindig nehézséget jelent, és ez különösen így van, ha a törést hosszan tartó betegség idézi elő. Még a rövid lefolyású betegség is kiigazításokat, engedményeket és áldozatokat követel. A család egészséges tagjainak talán csendben kell maradniuk, hogy hagyják a beteget pihenni. Talán le kell mondaniuk bizonyos tevékenységekről. Ennek dacára a legtöbb családban még a kisgyermekek is könyörületet éreznek a beteg testvér vagy szülő iránt, bár néha talán emlékeztetni kell őket, hogy figyelmesek legyenek (Kolossé 3:12). A múló betegségek esetében a család rendszerint kész megtenni azt, ami szükséges.  Emellett minden családtag hasonló törődést remél, ha történetesen ő betegszik meg (Máté 7:12).

6. Milyen reakciókat lehet időnként megfigyelni, ha egy családtagot komoly, hosszan tartó betegség sújt?

⁶ Mi van azonban akkor, ha a betegség nagyon komoly, és hosszú ideig tartó, drasztikus törést okoz a napi életritmusban? Mi a helyzet például, ha a családban valaki agyérkatasztrófa következtében lebénul, Alzheimer-kór miatt tehetetlenné válik, vagy valamilyen más betegségtől legyengül? Vagy ha az egyik családtagot elmebetegség sújtja, mint amilyen a skizofrénia? Az első általános reakció a sajnálkozás – szomorúság afelett, hogy egy szerettünk olyan nagyon szenved. A sajnálkozást azonban más reakciók is követhetik. Amint a családtagok felismerik, hogy egyetlen személy betegsége milyen nagy hatással van rájuk, és mennyire korlátozza szabadságukat, talán neheztelést kezdenek érezni. Így tűnődhetnek: „Miért pont velem történik meg ilyen?”

7. Hogyan reagált Jób betegségére a felesége, és nyilvánvalóan miről feledkezett meg?

⁷ Úgy tűnik, valami hasonló ment végbe Jób feleségében. Emlékezz arra, hogy korábban átélte gyermekeinek elvesztését. Amint a tragikus események követték egymást, kétségtelenül egyre zaklatottabb lett. Végül,  amint látta egykor tevékeny, életerős férjét fájdalmas, visszataszító betegségtől sújtottan, látszólag elfelejtette azt a létfontosságú tényezőt, amely valamennyi tragédia felett áll – azt a kapcsolatot, amelyet ő és férje ápolt Istennel. A Biblia ezt mondja: „Monda pedig ő néki [Jóbnak] az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!” (Jób 2:9).

8. Amikor egy családtag nagyon beteg, melyik írásszöveg segít a többi családtagnak a megfelelő nézőpontot megőrizni?

⁸ Sokan csalódottnak érzik magukat, sőt mérgesek, amikor életüket radikálisan megváltoztatja valaki más betegsége. Egy kereszténynek, aki elgondolkodik a helyzeten, végül mégis észre kellene vennie, hogy ez alkalmat nyújt neki, hogy kimutassa szeretete őszinteségét. Az igazi szeretet „hosszútűrő, kegyes . . . nem keresi a maga hasznát . . . mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr” (1Korinthus 13:4–7). Ezért ahelyett, hogy engednénk eluralkodni a negatív érzelmeket, létfontosságú mindent megtennünk, hogy felülkerekedjünk rajtuk (Példabeszédek 3:21).

9. Minek a biztos tudata segíthet a családnak szellemileg és érzelmileg, amikor az egyik családtag súlyosan megbetegszik?

⁹ Mit tehetünk, hogy megőrizzük a család szellemi és érzelmi jólétét, amikor az egyik családtag súlyosan megbetegszik? Természetesen minden egyes betegség egyedi gondoskodást és kezelést kíván, és nem lenne helyénvaló bármilyen orvosi kezelési módot vagy házi ápolást javasolni ebben a kiadványban. Ám szellemi értelemben Jehova „felegyenesít minden meggörnyedtet” (Zsoltárok 145:14). Dávid király ezt írta: „Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti azt . . . Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán” (Zsoltárok 41:2–4).  Jehova megőrzi szolgái szellemiségét, még akkor is, amikor érzelmileg olyan próba alatt állnak, amely felülmúlja saját erejüket (2Korinthus 4:7). Sok családtag – aki súlyos betegséggel néz szembe családjában – visszhangozta már a zsoltáríró szavait: „Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint” (Zsoltárok 119:107).

10., 11. a) Mi létfontosságú, ha a család sikeresen szeretne megbirkózni a betegséggel? b) Hogyan birkózott meg egy asszony férje betegségével?

¹⁰ „A férfiú lelke [szelleme, NW] elviseli a maga erőtlenségét – mondja egy bibliai példabeszéd –; de a megtört lelket [szellemet, NW] ki viseli el?” (Példabeszédek 18:14). A trauma éppúgy lesújthatja a családban uralkodó szellemet, mint ’egy férfi szellemét’. Mégis, „a szelíd szív a testnek élete” (Példabeszédek 14:30). Tehát, hogy a család mennyire sikeresen tud vagy éppen nem tud súlyos betegséggel megbirkózni, az nagyban múlik a családtagok hozzáállásán, azaz a családban uralkodó szellemen. (Vö. Példabeszédek 17:22.)

¹¹ Egy keresztény asszonynak el kellett szenvednie azt, hogy csupán hat évvel házasságkötésük után férje egészsége megrendült agyérkatasztrófa miatt. „Férjem beszélőképességét ez súlyosan érintette, és szinte lehetetlenné vált vele a beszélgetés – emlékszik vissza. – A szellemi megterhelés, hogy megpróbáljam megérteni, mit szeretne küszködve elmondani, valóban nagy volt.” Képzeld el azt a kínszenvedést és csalódottságot is, amit valószínűleg a férj tapasztalt. Mit tett a házaspár? Bár távol laktak a keresztény gyülekezettől, a testvérnő mindent megtett, hogy szellemileg erős maradjon, azáltal hogy folyton naprakész volt a legfrissebb szervezeti tájékoztatást, valamint Az Őrtorony és az Ébredjetek!  folyóiratok által folyamatosan kínált szellemi táplálékot illetően. Ez szellemileg megerősítette, hogy gondját viselhesse drága férjének, aki négy évvel később meghalt.

12. Amint azt Jób esetében láttuk, milyen támogatást nyújt néha maga a beteg is?

¹² Jób esetében ő maga, a beteg személy volt az, aki erős maradt. „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” – kérdezte feleségét (Jób 2:10). Nem csoda, hogy később Jakab tanítvány úgy utalt Jóbra, mint a türelem és a béketűrés kiemelkedő példájára! A Jakab 5:11-ben ezt olvassuk: „Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.” Napjainkban ehhez hasonlóan sok esetben a beteg családtag bátor kiállása segített másoknak a családban, hogy megőrizzék pozitív szemléletmódjukat.

13. Milyen összehasonlítást nem szabad tennie egy olyan családnak, amelyben súlyos beteg van?

¹³ A legtöbben, akiknek betegséggel kellett szembenézniük a családban, egyetértenek abban, hogy kezdetben nem szokatlan, ha a családtagok nehezen tudják elfogadni a tényeket. Arra is felhívják a figyelmet, hogy rendkívül fontos, milyen szemléletmódot alakítanak ki ebben a helyzetben. A család megszokott munkamenetében jelentkező változtatások és igazítások eleinte talán nehézséget okoznak. De ha az ember valóban erőfeszítést tesz, akkor alkalmazkodni tud az új helyzethez. Amikor alkalmazkodunk, fontos, hogy ne hasonlítsuk össze körülményeinket másokéval, akiknek nincs beteg a családjukban, azt gondolva, hogy könnyebb az életük, és hogy: „Ez egyáltalán nem igazságos!” Az igazság az, hogy senki sem tudja igazán, milyen terheket kell másoknak hordozniuk. Minden keresztény vigaszt talál Jézus következő szavaiban:  „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28).

14. Hogyan lehet megfelelően meghatározni a fontos teendőket?

¹⁴ Súlyos betegség esetén a család jól teszi, ha emlékszik ezekre az ihletett szavakra: „a tanácsosok sokaságában előmennek [a dolgok]” (Példabeszédek 15:22). Össze tudnának jönni a családtagok, és meg tudnák beszélni a betegség miatt előállt helyzetet? Biztosan helyénvaló lenne imateljesen tenni ezt, és Isten Szavához fordulni irányításért (Zsoltárok 25:4). Mit kell figyelembe venni az ilyen beszélgetés alatt? Nos, vannak orvosi, anyagi és családi jellegű kérdések, amelyekben dönteni kell. Ki gondoskodik elsősorban a betegről? Milyen támogatással járulhat hozzá a család a gondoskodáshoz? Hogyan érintik a család valamennyi tagját ezek az elrendezések? Hogyan vigyáznak majd annak a személynek a szellemi és egyéb szükségleteire, akire elsődlegesen hárul az ápolás felelőssége?

15. Milyen támogatást nyújt Jehova azoknak a családoknak, amelyekben súlyos beteg van?

¹⁵ Ha buzgón imádkozunk Jehova irányításáért, elmélkedünk Szaván, és bátran követjük azt az utat, amelyet a Biblia mutat, az gyakran olyan áldásokat eredményez, amelyek minden várakozásunkat felülmúlják. A szenvedő családtag betegsége talán nem minden esetben enyhül. De ha Jehovára támaszkodunk, az mindig a legjobb eredményhez vezet, bármilyen körülmények között vagyunk is (Zsoltárok 55:23). A zsoltáríró ezt jegyezte fel: „a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az  én lelkemet” (Zsoltárok 94:18, 19; lásd még Zsoltárok 63:7–9).

16., 17. Milyen pontokat lehet megbeszélni a kisgyermekekkel testvérük betegségével kapcsolatban?

¹⁶ A családban a súlyos betegség nehézségeket okozhat a gyermekeknek. Fontos, hogy a szülők segítsenek a gyermekeknek megérteni azokat a szükségleteket, amelyek jelentkeztek, és azt, hogyan segíthetnek. Ha az egyik gyermek betegedett meg, akkor a testvéreivel meg kell értetni, hogy az a fokozott figyelem és törődés, amelyet a beteg személy kap, nem jelenti azt, hogy a többi gyermeket bármennyivel is kevésbé szeretnék. Ahelyett hogy hagynák kifejlődni a neheztelést vagy a versengést, a szülők segíthetnek a többi gyermeknek szorosabb kapcsolatot kialakítani egymással, és őszinte vonzalmat ápolni, amint együttműködnek a betegség okozta helyzet kezelésében.

¹⁷ A kisgyermekek rendszerint készségesebben reagálnak, ha inkább érzéseikre gyakorolnak hatást a szülők, semmint hosszú vagy bonyolult magyarázatokat adnak az egészségi állapotról. Így segíthetnek nekik, hogy valami fogalmuk legyen arról, min megy most keresztül a beteg családtag. Ha az egészséges gyermekek látják, hogyan akadályozza meg a betegség a beteget sok tevékenységben, amelyet ők maguk természetesnek vesznek, akkor valószínűleg sokkal inkább „testvérszeretők” és „könyörületesek” lesznek (1Péter 3:8, Úf).

18. Hogyan lehet a nagyobb gyermekekkel megértetni azokat a problémákat, amelyeket a betegség okoz, és hogyan válhat ez a javukra?

¹⁸ A nagyobb gyermekekkel meg kell értetni, hogy nehéz helyzet állt elő, és áldozatokat követel mindenki  részéről a családban. Mivel ki kell fizetni az orvos tiszteletdíját, valamint az orvosi számlákat, talán nem tudnak a szülők úgy gondoskodni a többi gyermekről, ahogyan szeretnének. Vajon neheztelnek majd a gyermekek emiatt, és úgy érzik, hogy megfosztják őket valamitől? Vagy megértik majd a helyzetet, és szívesen meghozzák a szükséges áldozatokat? Sok múlik azon, hogyan beszéljük meg a dolgot, és azon a szellemen, amely kialakult a családban. Valójában sok családban egy családtag betegsége segített abban, hogy a gyermekeket Pál következő tanácsának követésére neveljék: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3, 4).

19., 20. a) Milyen felelősségek nyugszanak a családfők vállán, amikor egy családtag megbetegszik? b) Bár a Biblia nem orvosi kézikönyv, hogyan nyújt útmutatást a betegség kezelésével kapcsolatban?

¹⁹ A kiegyensúlyozott keresztények nincsenek ellene az orvosi kezelésnek, amennyiben az nem lépi át Isten törvényét. Amikor az egyik családtagjuk megbetegszik, igyekeznek segítséget keresni, hogy enyhítsék a lebetegedett személy szenvedését. Mégis, talán egymással ellentétes orvosi vélemények léteznek, amelyeket mérlegelni kell. Ráadásul az elmúlt években új betegségek és rendellenességek ütötték fel fejüket, és sok ilyenre nincs általánosan elfogadott kezelési módszer. Időnként még a pontos diagnózis megszerzése is nehéz. Mit tegyen akkor egy keresztény?

²⁰ Bár az egyik bibliaíró orvos volt, és Pál apostol is adott hasznos orvosi tanácsot barátjának, Timótheusnak, a Szentírás erkölcsi és szellemi útmutató,  nem pedig orvosi kézikönyv (Kolossé 4:14; 1Timótheus 5:23). Ezért az orvosi kezelés dolgában a keresztény családfőknek maguknak kell kiegyensúlyozott döntést hozniuk. Talán úgy érzik, hogy több szakember véleményére van szükségük. (Vö. Példabeszédek 18:17.) Bizonyára azt szeretnék, hogy a beteg családtagjuk a lehető legjobb segítséget kapja, és a legtöbben ezért orvoshoz fordulnak. Egyesek előnyben részesítik az alternatív gyógykezelést. Ez szintén magánügy. Bár, még ha egészségi problémákról van is szó, a keresztényeknek akkor is engedniük kell, hogy ’Isten igéje legyen lábuknak szövétneke, ösvényüknek világossága’ (Zsoltárok 119:105). Továbbra is követik a Bibliában megállapított irányelveket (Ésaiás 55:8, 9). Ezért kerülnek olyan diagnosztikai technikákat, amelyek a spiritizmushoz kötődnek, és őrizkednek olyan  kezelési eljárásoktól, amelyek megsértik a bibliai alapelveket (Zsoltárok 36:10; Cselekedetek 15:28, 29; Jelenések 21:8).

21., 22. Hogyan gondolkozott el az egyik ázsiai asszony egy bibliai alapelven, és hogyan bizonyult helyesnek az általa meghozott döntés a helyzetében?

²¹ Figyeld meg egy fiatal ázsiai asszony esetét. Nem sokkal azután, hogy a Jehova Tanúival folytatott tanulmányozás eredményeképpen elkezdte megismerni a Bibliát, egy koraszülött kislánynak adott életet, aki csupán másfél kiló volt. Az asszony szíve összeszorult, amikor az orvos elmondta neki, hogy a kislány súlyosan visszamaradott lesz, és sohasem fog tudni járni. Azt tanácsolta, hogy adja intézetbe a kislányt. Férje bizonytalan volt a kérdésben. Vajon kihez fordulhatott ez az asszony?

²² Ezt mondja el: „Emlékszem, megtanultam a Bibliából, hogy az Úrnak öröksége a fiak, az anyaméh gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3). Elhatározta, hogy hazaviszi ezt az „örökséget”, és gondját viseli. Először nehezen mentek a dolgok, de a Jehova Tanúi helyi gyülekezetében levő keresztény testvérek segítségével az asszony képes volt boldogulni, és a szükséges különleges támogatást nyújtani a gyermeknek. Tizenkét évvel később a gyermek eljárt a Királyság-teremben tartott összejövetelekre, és élvezte az ottani fiatalok társaságát. Az anyuka a következő megjegyzést tette: „Olyan hálás vagyok, hogy a bibliai alapelvek késztetésére azt tettem, ami helyes. A Biblia segített megőriznem a tiszta lelkiismeretet Jehova Isten előtt, és nem kell vádolnom magamat egész életemben.”

23. Hogyan vigasztalja meg a Biblia a betegeket és azokat, akik gondoskodnak róla?

²³ A betegség nem marad velünk örökké. Ésaiás próféta előremutatott arra az időre, amikor „nem mondja  a lakos: beteg vagyok” (Ésaiás 33:24). Ez az ígéret a gyorsan közeledő új világban teljesedik majd be. Addig azonban a betegség és a halál hozzátartozik az élethez. Örvendetes, hogy Isten Szava útmutatást és segítséget ad nekünk. A viselkedésre vonatkozó alapszabályok, amelyeket a Biblia tartalmaz, maradandóak, és felülmúlják a tökéletlen emberek örökké változó véleményeit. Ennélfogva a bölcs ember egyetért a zsoltáríróval, aki így fogalmazott: „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt . . . az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak . . . a ki megtartja azokat, nagy jutalma van” (Zsoltárok 19:8, 10, 12).