1. Mennyi mindent köszönhetünk szüleinknek, és ezért hogyan kell éreznünk irántuk, és hogyan kell viselkednünk velük szemben?

„HALLGASD a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik” – tanácsolta a bölcs ember réges régen (Példabeszédek 23:22). „Sosem tennék ilyet!” – mondhatod. A legtöbben közülünk nem utáljuk meg anyánkat – vagy apánkat –; éppen ellenkezőleg, bensőséges szeretetet érzünk irántuk. Felismerjük azt, hogy nagyon sokat köszönhetünk nekik. Először is a szüleinktől kaptuk az életet. Bár Jehova az élet Forrása, a szüleink nélkül egyszerűen nem léteznénk. Semmit sem tudunk adni szüleinknek, ami olyan értékes lenne, mint maga az élet. Azután gondolj csak arra az önfeláldozásra, aggódó törődésre, anyagi áldozatra és szerető figyelemre, amely kellett ahhoz, hogy segítsenek egy gyermeknek eljutni a csecsemőkortól a felnőttkorig. Mennyire ésszerű tehát, amit Isten Szava tanácsol: „Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat . . . Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön” (Efézus 6:2, 3).

2. Hogyan adhatják meg a felnőtt gyermekek a „viszont tartozást” szüleiknek?

² Pál apostol ezt írta a keresztényeknek: „[a gyermekek vagy az unokák] tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog  Isten előtt” (1Timótheus 5:4). A felnőtt gyermekek ezt a „viszont tartozást” ajánlják fel azáltal, hogy kimutatják értékelésüket az iránt, hogy szüleik és nagyszüleik éveken át szeretettel vették körül őket, dolgoztak értük, és törődtek velük. Az egyik mód arra, ahogyan ezt megtehetik a gyermekek, ha felismerik, hogy miként mindenki másnak, az idősebb személyeknek is szeretetre és biztatásra van szükségük – gyakran még sokkal inkább. Mint mindannyiunknak, nekik is érezniük kell, hogy értékelik őket. Érezniük kell, hogy van értelme élniük.

3. Hogyan tisztelhetjük szüleinket és nagyszüleinket?

³ Így azáltal tudjuk tisztelni szüleinket és nagyszüleinket, ha éreztetjük velük, hogy szeretjük őket (1Korinthus 16:14). Ha szüleink nem élnek velünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ha hallanak felőlünk, az nagyon sokat jelenthet számukra. Egy kedves levél, telefonhívás vagy látogatás sokban hozzájárulhat az örömükhöz. Mijo, aki Japánban él, ezt írta, amikor 82 éves volt: „A lányom [akinek utazószolga a férje] ezt mondja nekem: »Anyu, kérlek, ,utazz’ velünk.« Elküldi nekem az útitervüket és a telefonszámukat minden hétre külön-külön. Így kinyithatom a térképemet, és ezt mondhatom: »Á! Most itt vannak!« Mindig megköszönöm Jehovának azt az áldást, hogy ilyen gyermekem van.”

4. Hogyan buzdított az idős szülőkkel szembeni szívtelenségre a zsidó vallási hagyomány?

⁴ Lehetséges, hogy a szülők tisztelete anyagi természetű gondoskodást is magában foglal? Igen. Gyakran így van. Jézus napjaiban a zsidó vallásvezetők azt a hagyományt támogatták, hogy ha egy személy kijelentette, hogy pénze vagy vagyona „templomi ajándék”, akkor mentesült a felelősség alól, hogy azzal gondoskodjon a szüleiről (Máté 15:3–6). Micsoda szívtelenség! Ezek a  vallásvezetők végeredményben arra buzdították az embereket, hogy ne tiszteljék a szüleiket, hanem megvetéssel bánjanak velük, önző módon megtagadva tőlük azt, amire szükségük van. Soha nem szeretnénk ilyet tenni! (5Mózes 27:16).

5. Annak ellenére, hogy egyes országokban többféle állami gondoskodás létezik, miért tartozik bele időnként az anyagi segítségnyújtás is a szülők iránti tiszteletbe?

⁵ Napjainkban sok országban az állam által támogatott szociális programok gondoskodnak az idősek bizonyos fizikai szükségleteiről, például élelemről, ruházkodásról és arról, hogy fedél legyen a fejük fölött. Ezenfelül az idősek talán maguk is képesek voltak előre gondoskodni egyes dolgokról időskorukra. De ha ezek a források kiapadnak, vagy ha nem kielégítőek, akkor a gyermekek azáltal tisztelik szüleiket, ha minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy kielégítsék a szülők szükségleteit. Az idős szülőkről való gondoskodás valójában bizonyítja valaki Isten iránti odaadását, azaz Jehova Isten, a családi elrendezés Létrehozója iránti odaadását.

6. Milyen lépéseket tettek egyesek a lakóhellyel kapcsolatban, hogy gondoskodjanak szüleik szükségleteiről?

⁶ Sok felnőtt gyermek válaszolt gyengélkedő szülei szükségleteire szeretettel és önfeláldozással. Egyesek saját otthonukba vitték szüleiket, vagy a közelükbe költöztek. Mások a szüleikhez költöztek. Ezek a lépések gyakran áldásosnak bizonyultak a szülőkre és a gyermekekre nézve egyaránt.

7. Miért jó nem elhamarkodottan cselekedni, amikor döntést kell hozni az idős szülőkre vonatkozóan?

⁷ Időnként azonban az ilyen költözködések nem jól sülnek el. Miért? Talán mert túl elhamarkodottan döntöttek, vagy a döntés kizárólag érzelmeken alapult. „Az eszes pedig a maga járására vigyáz” – int óvatosságra  a Biblia (Példabeszédek 14:15). Tegyük fel például, hogy idős anyukád nehézségekkel küszködik, mivel egyedül él, és úgy gondolod, talán javára válna, ha hozzád költözne. Miközben vigyázol, hogy milyen lépéseket teszel, talán a következőket vehetnéd figyelembe: Mik a tényleges szükségletei? Vannak olyan magán vagy állami támogatású szolgáltatások, amelyek elfogadható alternatív megoldást kínálnak? Ő szeretne hozzád költözni? Ha igen, hogyan befolyásolná az az életét? Meg kell válnia majd barátaitól? Hogyan érintené ez őt érzelmileg? Megbeszélted vele ezeket a dolgokat? Hogyan érintene téged, házastársadat, gyermekeidet egy ilyen költözködés? Ha anyukádnak ápolásra van szüksége, ki fog gondoskodni róla? Meg lehet osztani a felelősséget? Megbeszélted a dolgot mindazokkal, akik közvetlenül érintettek?

8. Kitől tudnál talán tanácsot kérni, amikor el szeretnéd dönteni, hogyan segíts idős szüleidnek?

⁸ Mivel a családban minden gyermek felelős a gondoskodásért, bölcs lenne családi megbeszélést tartani, hogy mindenki részt vehessen a döntéshozatalban. Ha beszélünk a vénekkel a keresztény gyülekezetben, vagy olyan barátokkal, akik hasonló helyzettel néztek szembe, az szintén hasznos lehet. „Meghiúsulnak a tervek, ha nincs tanácskozás – figyelmeztet a Biblia –, de megvalósulnak, ha van sok tanácsadó” (Példabeszédek 15:22, Úf).

9., 10. a) Előrehaladott koruk ellenére milyen figyelmességet kell kimutatnunk az idősek iránt? b) Bármilyen lépéseket tesz is a felnőtt gyermek a szülei érdekében, mit kell mindig megadnia nekik?

⁹ Együttérzést és megértést követel meg tőlünk idős szüleink tisztelése. Mivel az évek nem múlnak el nyomtalanul, az idősek talán egyre nehezebbnek találják a járást, az evést és az emlékezést. Talán segítségre van szükségük. Gyakran a gyermekek túlzottan óvják szüleiket,  és megpróbálják irányítani őket. De az idősek felnőtt emberek, akik az életük során bölcsességet és tapasztalatot halmoztak fel, egy életen át gondoskodtak magukról, és maguk hozták meg döntéseiket. Egyéniségük és önbecsülésük talán szülőként és felnőttként betöltött szerepükre összpontosul. Azok a szülők, akik úgy érzik, át kell adniuk életük irányítását a gyermekeiknek, talán lehangoltakká vagy dühösekké válnak. Egyesek neheztelnek, és visszautasítják azokat az erőfeszítéseket, amelyekről talán úgy vélik, hogy saját függetlenségük elrablására irányulnak.

¹⁰ Nem létezik könnyű megoldás az ilyen problémákra, de kedves dolog, ha hagyjuk az idős szülőket, hogy amennyire csak lehet, saját maguk gondoskodjanak magukról, és maguk hozzák meg döntéseiket. Bölcsen tesszük, ha nem döntünk arról, mi a legjobb a szülőknek, anélkül hogy előtte ne beszélnénk velük. Talán már eddig is sokat veszítettek. Hadd tarthassák meg azt, amijük még megmaradt. Úgy találhatod, hogy minél kevésbé próbálod irányítani szüleid életét, annál jobb lesz a kapcsolat közöttetek. Boldogabbak lesznek, és így te is boldogabb leszel. Még ha szükséges ragaszkodnod is az érdekükben bizonyos dolgokhoz, a szüleid iránti tisztelet megkívánja, hogy megadd nekik azt a méltóságot és megbecsülést, amit megérdemelnek. Isten Szava ezt tanácsolja: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg” (3Mózes 19:32).

11–13. Ha egy felnőtt gyermeknek nem volt a múltban jó kapcsolata a szüleivel, hogyan tud még akkor is eleget tenni annak a nehéz feladatnak, hogy gondoskodjon róluk időskorukban?

¹¹ Néha olyan problémával néznek szembe a felnőtt gyermekek az idős szüleik iránti tisztelet kérdésében, amely a szüleikkel ápolt korábbi kapcsolatra nyúlik vissza. Talán édesapád rideg és szeretet nélküli volt,  édesanyád zsarnokoskodó és durva. Talán még mindig csalódottnak, dühösnek vagy sértettnek érzed magad, mert nem olyanok voltak a szülők, amilyenek szeretted volna, hogy legyenek. Úrrá tudsz lenni ezeken az érzéseken? *

¹² Basse, aki Finnországban nőtt fel, a következőt meséli el: „Nevelőapám SS-tiszt volt a náci Németországban. Könnyen elvesztette türelmét, és akkor közveszélyessé vált. Sokszor a szemem láttára verte össze édesanyámat. Egyszer, amikor mérges volt rám, meglendítette övét, és az övcsat az arcomat találta el. Olyan erősen megütött, hogy átbukfenceztem az ágyon.”

¹³ Ám a dolognak volt egy másik oldala is. Basse hozzáfűzi: „Másrészről nagyon keményen dolgozott, és nem kímélte magát, hogy gondoskodjon anyagilag a családról. Sosem mutatta ki felém apai vonzalmát, de tudtam, hogy érzelmileg sérült. Édesanyja elkergette otthonról, amikor még kisfiú volt. Az ököljog törvényén nőtt fel, és fiatal volt még, amikor a háborúba indult. Megértettem bizonyos fokig, és nem hibáztattam őt. Amikor idősebb lettem, ahogy csak tudtam, szerettem volna a haláláig segíteni neki. Nem volt könnyű, de megtettem minden tőlem telhetőt. Megpróbáltam jó fia lenni egészen végig, és gondolom, annak is fogadott el engem.”

14. Milyen írásszöveg érvényes minden helyzetben, olyan helyzeteket is beleértve, amelyek az idős szülőkkel való törődés során alakulnak ki?

¹⁴ A családban előálló helyzetekben éppúgy, ahogy máskor is, érvényes ez a bibliai tanács: „Öltsetek tehát magatokra . . . könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok  meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kolossé 3:12, 13, Úf).

15. Miért lehangoló időnként a szülőkről való gondoskodás?

¹⁵ Nehéz dolog gondját viselni egy gyengélkedő szülőnek – sok-sok feladatot, felelősséget és hosszú órákat követel. De a legnehezebb rész gyakran az érzelmi oldal. Lesújtó látni szüleidet, amint elveszítik egészségüket, emlékező képességüket és függetlenségüket. Sandy, aki Puerto Ricó-i, ezt meséli el: „Édesanyám  volt a családunk mozgatórugója. Nagyon fájdalmas volt gondoskodni róla. Először sántítani kezdett; majd botra volt szüksége, később járókára, utána tolószékre. Ezek után állapota még rosszabb lett egészen addig, amíg meg nem halt. Csontrákja alakult ki, és állandó ápolásra szorult – éjjel-nappal. Mosdattuk, etettük, és felolvastunk neki. Nagyon nehéz volt – különösen érzelmileg. Amikor felfogtam, hogy édesanyám haldoklik, sírtam, mert annyira szerettem őt.”

16., 17. Milyen tanács segíthet a gondoskodó személynek, hogy fenntartsa az egyensúlyt a dolgok között?

¹⁶ Ha hasonló helyzetben találod magad, mit tehetsz, hogy megbirkózz a nehézséggel? Ha figyelsz Jehovára azáltal, hogy olvasod a Bibliát, és beszélgetsz vele ima útján, az sokat segít majd neked (Filippi 4:6, 7). Gyakorlatias módon tégy meg mindent, hogy kiegyensúlyozott étrended legyen, és próbálj meg eleget aludni. Ezáltal jobb erőben leszel érzelmileg és fizikailag egyaránt ahhoz, hogy gondoskodj szerettedről. Talán időközönként megszervezheted, hogy megszakítsd a mindennapi életritmust, és kikapcsolódj. Még ha a nyaralás nem lehetséges is, akkor is bölcs lenne, ha beterveznél valamennyi időt a pihenésre. Azért, hogy elmehess bizonyos időre, talán intézkedhetsz, hogy valaki más maradjon addig a gyengélkedő szülővel.

¹⁷ Nem szokatlan, hogy a gondoskodást végző felnőtteknek ésszerűtlen elvárásaik vannak önmagukkal szemben. De ne érezz bűntudatot azért, amit képtelen vagy megtenni. Bizonyos körülmények között talán egy szanatórium gondjaira kell bíznod szerettedet. Ha magad gondoskodsz róla, ésszerű elvárásaid legyenek önmagaddal szemben. Egyensúlyt kell találnod a szükségletek terén, nem csak szüleidre, hanem gyermekeidre, házastársadra és magadra vonatkozóan is.

18., 19. Milyen ígéretet tett Jehova a támogatásra vonatkozóan, és milyen tapasztalat mutatja, hogy Jehova betartja ezt az ígéretét?

¹⁸ Jehova a Szava, a Biblia által szerető módon útmutatásról gondoskodik, amely nagyban segíthet egy személynek törődni gyengélkedő szüleivel, de nem csak ez az egyedüli segítség, amiről gondoskodik. „Közel van az Úr minden őt hívóhoz” – írta ihletés alatt a zsoltáríró. „Kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.” Jehova megsegíti, azaz megőrzi hűségeseit még a legnehezebb helyzetekben is (Zsoltárok 145:18, 19).

¹⁹ A Fülöp-szigeteken élő Myrna megtanulta ezt, amikor édesanyjáról gondoskodott, akit agyérkatasztrófa bénított le. „Nincs lehangolóbb, mint látni, hogy szeretted szenved, és képtelen elmondani neked, hol fáj – írja Myrna. – Éppen olyan volt, mintha látnád őt fokról fokra vízbe fúlni, és te képtelen vagy bármit is tenni. Sokszor térdre rogytam, és beszélgettem Jehovával arról, mennyire kimerült vagyok. Úgy kiáltottam, mint Dávid, aki könyörgött Jehovához, hogy szedje tömlőbe könnyeit, és emlékezzen meg róla [Zsoltárok 56:9]. És ahogy Jehova megígérte, megadta nekem a szükséges erőt. »Az Úr volt az én támaszom«” (Zsoltárok 18:19).

20. A Biblia mely ígéretei segítenek a gondoskodó személynek derűlátónak maradnia, még ha meghal is az a személy, akiről gondoskodott?

²⁰ Azt tartja a mondás, hogy idős szülőkről gondoskodni olyan „történet, amely szomorú véget ér”. Még a gondoskodásban mutatott legjobb erőfeszítések ellenére is meghalhatnak az idősek, ahogy Myrna édesanyja is meghalt. De azok, akik bíznak Jehovában, tudják, hogy a halállal nincs vége a történetnek. Pál apostol ezt mondta: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15). Azok, akik elvesztették  idős szüleiket a halál miatt, vigaszt nyernek a feltámadás reménységéből, valamint ezzel együtt abból az ígéretből, amely az Isten által felállított örömteli új világról szól, amelyben „halál nem lesz többé” (Jelenések 21:4).

21. Milyen jó eredmények származnak abból, ha tiszteljük idős szüleinket?

²¹ Isten szolgái mélységes törődést tanúsítanak szüleik iránt, még ha szüleik esetleg megöregedtek is (Példabeszédek 23:22–24). Megbecsülik őket. Így téve tapasztalják, amit az ihletett példabeszéd mond: „Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd” (Példabeszédek 23:25). Mindenekelőtt pedig azok, akik tisztelik idős szüleiket, örömet és tiszteletet szereznek Jehova Istennek is.