Egyiptomból az Ígéret földjére
AZ EMBEREK mindenütt ismerik az Egyiptomból való kivonulás történetét. De vajon mi várt Mózesre és Isten népére, miután átkeltek a Vörös-tengeren? Milyen irányba mentek tovább, és hogyan jutottak el a Jordánhoz, hogy belépjenek az Ígéret földjére?
Úti céljuk Kánaán földje volt. Mózes azonban nem a legrövidebb útvonalon haladt, amely körülbelül 400 kilométer lett volna a Földközi-tenger homokkal borított partja mentén. Ez az út Filiszteán, egy ellenséges területen vezetett át. Mózes nem is a hatalmas Sínai-félszigeten keresztül akart továbbhaladni, a perzselő forróságtól izzó, kavicsos és mészkővel borított fennsíkon. Inkább dél felé vezette a népet, a keskeny part menti síkság irányába. Az első táborhelyük a Márában volt, ahol Jehova édessé változtatta a keserű vizet. Élimet elhagyva a nép az ennivaló miatt kezdett zúgolódni. Isten fürjeket küldött nekik, majd mannát. Refidimnél ismét a víz miatt támadt zúgolódás. Ugyanitt az izraeliták legyőzték a rájuk támadó amálekitákat. Majd Mózesnek azt javasolta az apósa, hogy vegye igénybe más derék férfiak segítségét (2Mó 15—18. fejezet).
Mózes a még délebbre magasló hegyek felé vezette Izraelt, és a Sínai-hegynél ütöttek tábort. Itt kapta meg Isten népe a Törvényt, itt építette meg a hajlékot, és mutatott be áldozatokat. A második évben északnak tartottak, a ’hatalmas és félelmetes pusztán’ át Kádes vidékére (Kádes-Barneába). Ez az út feltehetően tizenegy napig tartott (5Mó 1:1, 2, 19; 8:15). Mivel a tíz kém baljós beszámolója megfélemlítette a népet, ezért harmincnyolc éven át kellett vándorolniuk (4Mó 13:1—14:34). Állomáshelyeik közé tartozott Abrona és Ecjon-Geber is, majd visszatértek Kádesbe (4Mó 33:33–36).
Amikor elérkezett az ideje, hogy Izrael megközelítse az Ígéret földjét, nem tartottak közvetlenül északnak. Útvonaluk megkerülte az edomiták országának szívét, majd „a király útján” mentek észak felé (4Mó 21:22; 5Mó 2:1–8). Egyáltalán nem volt könnyű egy egész nemzetnek gyerekekkel, állatokkal, sátrakkal előrehaladni ezen a csapásszerű ösvényen. Kanyargós utakon meredek falú szurdokvölgyekbe kellett leereszkedniük, a Zered völgyébe és az Arnon völgyébe (amely majdnem 520 méter mély), majd fel is kellett kapaszkodniuk onnan (5Mó 2:13, 14, 24).
Az izraeliták végül eljutottak a Nébó-hegyhez. Mirjam Kádesnél halt meg, Áron a Hór hegyén, Mózes pedig itt, a Nébó-hegyen halt meg, látótávolságra attól a földtől, ahová olyannyira szeretett volna belépni (5Mó 32:48–52; 34:1–5). Józsuéra hárult a feladat, hogy bevezesse Izraelt az Ígéret földjére a negyven éve tartó utazás véget értével (Jzs 1:1–4).
[Lábjegyzet]
a A legtöbb táborhely pontos helye ismeretlen.
[Térkép a 9. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Kivonulás útvonala
Izrael vándorlásának útvonala
A7 EGYIPTOM
A5 Rameszesz?
B5 Szukkót?
C5 Etám?
C5 Pihahirót
D6 Mára
D6 Élim
E6 SZIN PUSZTÁJA
E7 Dofka
F8 Refidim
F8 Sínai-hegy (Hóreb)
F8 SÍNAI-PUSZTA
F7 Kibrót-Hattaáva
G7 Hacerót
G6 Rimmon-Pérec
G5 Rissza
G3 Kádes
G3 Bene-Jaákán
G5 Hór-Haggidgád
H5 Jotbáta
H5 Abrona
H6 Ecjon-Geber
G3 Kádes
G3 CIN PUSZTÁJA
H3 Hór hegye
H3 Calmóna
I3 Púnon
I3 Ijé-Abárim
I2 MOÁB
I1 Dibon
I1 Almon-Diblátaim
H1 Jerikó
[Egyéb helyek]
A3 GÓSEN
A4 Ón
A5 Memfisz (Nóf)
B3 Coán
B3 Tahpanhesz
C5 Migdol
D3 SÚR
D5 ETÁM PUSZTÁJA
F5 PÁRÁN PUSZTÁJA
G1 FILISZTEA
G1 Asdód
G2 Gáza
G2 Beér-Seba
G3 Acmon
G3 NEGEB
H1 Jeruzsálem
H1 Hebron (Kirját-Arba)
H2 Arád (kánaánitáké)
H4 SZEIR
H4 EDOM
I7 MIDIÁN
Főbb utak
A filiszteusok földjére vivő út
Súrba vezető út
I4 A király útja
Karavánút
El-hadzs út
[Hegyek]
F8 Sínai-hegy (Hóreb)
H3 Hór hegye
I1 Nébó-hegy
[Tengerek]
E2 Földközi-tenger (Nagy-tenger)
D7/G7 Vörös-tenger
I1 Sós-tenger
[Folyók és patakok]
A6 Nílus
F3 Egyiptom-völgy
I2 Arnon
I3 Zered
[Kép a 8. oldalon]
Karavánok vonultak át a Sínai-félszigeten
[Kép a 8. oldalon]
Izrael a Sínai-hegy lábánál táborozott
[Kép a 9. oldalon]
A Kádesben és a környékén található forrásokból vízhez lehetett jutni
[Kép a 9. oldalon]
Egész Izraelnek át kellett kelnie az Arnon völgyén