1—3. Mi lesz az eredménye annak, ha utánozzuk Jehova példáját a szeretet kimutatásában?

„NAGYOBB boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Jézusnak ezek a szavai azt a fontos igazságot hangsúlyozzák, hogy az önzetlen szeretet jutalommal jár. Igaz, hogy nagy boldogság szeretetet kapni, de még nagyobb boldogság szeretetet adni, vagyis kinyilvánítani azt mások iránt.

² Senki sem tudja ezt jobban égi Atyánknál. Ennek a résznek az előző fejezeteiből kiderült, hogy Jehova a szeretet legkiemelkedőbb példája. Nála nagyszerűbb módokon és hosszabb ideig senki sem tanúsított szeretetet. Cseppet sem meglepő tehát, hogy Jehovát „a boldog Istennek” nevezik (1Timóteus 1:11).

³ Szerető Istenünk elvárja tőlünk, hogy igyekezzünk hozzá hasonlítani, különösen a szeretet kinyilvánításában. „Legyetek tehát az Isten utánzóivá mint szeretett gyermekek, és továbbra is szeretetben járjatok” — buzdít minket az Efézus 5:1, 2. Ha utánozzuk Jehova példáját a szeretet kimutatásában, érezni fogjuk az adakozásból fakadó nagyobb boldogságot. Továbbá elégedetten nyugtázhatjuk majd, hogy megörvendeztetjük Jehovát, hiszen a Szava arra ösztönöz, hogy ’szeressük egymást’ (Róma 13:8). De más okaink is vannak, amelyek miatt ’továbbra is szeretetben kell járnunk’.

4—5. Miért fontos, hogy önfeláldozó szeretetet mutassunk ki hívőtársaink iránt?

⁴ Miért fontos az, hogy szeressük hívőtársainkat? Egyszerűen szólva a szeretet az igaz keresztényiség lényege. Szeretet nélkül nem ápolhatunk szoros kapcsolatot keresztény hittársainkkal, és ami még lényegesebb, semmit sem érünk Jehova szemében.  Nézzük csak, hogyan domborodnak ki ezek az igazságok Isten Szavában.

⁵ Földi életének utolsó éjszakáján Jézus ezt mondta követőinek: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). „Ahogy én szerettelek titeket” — vagyis azt a parancsot kapjuk, hogy ugyanolyan szeretetet mutassunk ki, mint amilyet Jézus tanúsított. A 29. fejezetben megjegyeztük, hogy Jézus nagyszerű példát mutatott az önfeláldozó szeretetből, azáltal hogy mások szükségleteit és érdekeit a sajátjai elé helyezte. Nekünk is önzetlen szeretetet kell kimutatnunk, méghozzá olyan nyilvánvalóan, hogy azok is észrevegyék, akik nem tartoznak a keresztény gyülekezethez. Az önfeláldozó testvéri szeretet valójában az a jel, amely alapján Krisztus igazi követőiként lehet azonosítani minket.

6—7. a) Honnan tudjuk, hogy Jehova Szava nagyon értékesnek tekinti a szeretet kimutatását? b) Mit állítanak középpontba Pálnak az 1Korintus 13:4–8-ban feljegyzett szavai a szeretettel kapcsolatban?

⁶ Mi a helyzet akkor, ha nincs bennünk elég szeretet? „Ha . . . szeretet nincs bennem, kongó ércdarabbá vagy csattogó cintányérrá lettem” — mondta Pál apostol (1Korintus 13:1). Egy csattogó cintányér éles zajt csap. És milyen egy kongó ércdarab? Más fordítások úgy fogalmaznak, hogy „zajos gong”, illetve „harsogó gong”. Milyen találó képek! Az, akiben nincs szeretet, olyan, mint egy lármás, fülsértő hangot hallató hangszer, amely nemhogy vonzó, hanem inkább taszító. Hogy is lehetne egy ilyen ember meghitt kapcsolatban másokkal? Pál így folytatta a gondolatot: „ha minden hitem megvan ahhoz, hogy hegyeket helyezzek át, de szeretet nincs bennem, semmi vagyok” (1Korintus 13:2). Gondoljunk bele: egy szeretet nélküli ember, bármit tesz is, ’mit sem ér’ (Kat.). Ugye világos már, hogy Jehova Szava nagyon értékesnek tekinti a szeretet kimutatását?

⁷ De hogyan tudjuk kinyilvánítani ezt a tulajdonságot mások iránt? A válaszadásban segít, ha megvizsgáljuk Pál szavait,  melyek az 1Korintus 13:4–8-ban lettek feljegyezve. Ezekben a versekben nem Isten irántunk érzett szeretetén van a hangsúly, és nem is a mi szeretetünkön, melyet iránta érzünk. Pál inkább azt állította a középpontba, hogy miként kell szeretetet mutatnunk egymás iránt. Beszélt arról, hogy mi jellemző, és mi nem jellemző a szeretetre.

8. Hogyan tud nekünk segíteni a hosszútűrés a másokkal való érintkezésünk során?

⁸ „A szeretet hosszútűrő.” A hosszútűrés azt jelenti, hogy türelmesen elviselünk másokat (Kolosszé 3:13). És lássuk be, hogy szükségünk van a türelemre. Mivel tökéletlen teremtmények vagyunk, akik szorosan egymás mellett szolgálunk, várható, hogy keresztény testvéreink olykor felingerelnek minket, és mi is őket. De a türelem és a béketűrés segíthet nekünk felülkerekedni a kisebb kellemetlenségeken és súrlódásokon, melyeket  a másokkal való érintkezésünk során kell elviselnünk — így ezek nem zavarják meg a gyülekezet békéjét.

9. Milyen helyzetekben mutathatunk kedvességet mások iránt?

⁹ „A szeretet . . . kedves.” A kedvesség segítőkész tettekben és figyelmes szavakban nyilvánul meg. A szeretet arra indít minket, hogy keressük az alkalmakat a kedvesség kimutatására, különösen a leginkább rászorulók iránt. Például lehet, hogy egy idősebb hívőtársunk egyedül érzi magát, és örülne, ha valaki meglátogatná és buzdítaná. Egy anyukának, aki egyedül neveli gyermekeit, vagy egy vallásilag megosztott családban élő testvérnőnek talán némi segítségre van szüksége. Egy beteg vagy nehéz helyzetben levő testvérnek biztosan jólesne, ha egy hűséges barát kedvesen elbeszélgetne vele (Példabeszédek 12:24; 17:17). Ha kezdeményezzük a kedvesség kimutatását ilyen helyzetekben, azzal a szeretetünk igaz voltát bizonyítjuk (2Korintus 8:8).

10. Hogyan segít nekünk a szeretet abban, hogy támogassuk az igazságot, és igazat mondjunk még akkor is, ha ez nem könnyű?

¹⁰ „A szeretet . . . együtt örvendezik az igazsággal.” Egy másik fordítás így fogalmaz: „A szeretet . . . örömmel áll az igazság mellé.” A szeretet arra ösztönöz, hogy támogassuk az igazságot, és ’mondjunk igazat egymásnak’ (Zakariás 8:16, Úf.). Ha például valamelyik hozzátartozónk vagy jó barátunk súlyos bűnt követett el, a Jehova iránti és a vétkes iránti szeretetünk segíteni fog, hogy ragaszkodjunk Isten irányadó mértékeihez, és ne próbáljuk rejtegetni vagy igazolni a helytelenséget, sőt akár hazudni is, ha szóba kerül. Tagadhatatlan, hogy nehezünkre eshet elfogadni a tényeket. De ha szívünkön viseljük a hozzátartozónk vagy a barátunk legjobb érdekeit, akkor azt kívánjuk, hogy Isten szeretettel megfegyelmezze, ő pedig jól fogadja a fegyelmezést (Példabeszédek 3:11, 12). Szerető keresztények lévén „tisztességesen óhajtunk viselkedni mindenben” (Héberek 13:18).

11. Figyelembe véve, hogy a szeretet „mindent elvisel”, mire törekedjünk hívőtársaink hibáit illetően?

¹¹ „A szeretet . . . mindent elvisel.” Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „mindent elfedez” (Kingdom Interlinear).  Az 1Péter 4:8 kijelenti, hogy „a szeretet bűnök tömegét fedezi el”. Igen, ha egy keresztényt a szeretet irányít, akkor nem próbálja mindenáron napvilágra hozni keresztény testvérei valamennyi tökéletlenségét és hibáját. Sokszor csak apró hiányosságokról beszélhetünk hívőtársaink esetében, és ezeket el lehet fedezni szeretettel (Példabeszédek 10:12; 17:9).

12. Miből tűnik ki, hogy Pál a legjobbat feltételezte Filemonról, és mit tanulhatunk Pál példájából?

¹² „A szeretet . . . mindent elhisz.” Moffatt fordításában ez úgy hangzik, hogy a szeretet „mindig igyekszik a legjobbat feltételezni”. Ne legyünk túlzottan gyanakvók a hívőtársainkkal szemben, és ne kételkedjünk minden indítékukban. A szeretet által ’mindig a legjobbat fogjuk feltételezni’ testvéreinkről, és megbízunk bennük. * Nézzünk meg erre egy példát Pálnak a Filemonnak írt leveléből. Pál azért írt Filemonnak, mert arra akarta buzdítani, hogy amikor Onézimusz, a szökött rabszolga — aki időközben keresztény lett — visszatér hozzá, fogadja kedvesen. Pál nem próbálta kényszeríteni Filemont, hanem inkább a szeretet alapján kérlelte őt. Kifejezte a bizalmát abban, hogy Filemon helyesen fog eljárni: „Abban bízva írok neked, hogy eleget teszel e kérésnek, mivel tudom, hogy még többet is megteszel, mint amit mondok” (21. vers). Ha a szeretet arra indít, hogy ugyanígy bízzunk testvéreinkben, a legjobbat fogjuk kihozni belőlük.

13. Hogyan mutathatjuk ki, hogy a legjobbat reméljük testvéreink esetében?

¹³ „A szeretet . . . mindent remél.” A szeretet éppolyan reménykedő, mint amennyire bízik másokban. A szeretettől indíttatva a legjobbat reméljük testvéreink esetében. Ha például egy testvér „valami hibás lépést tesz . . . , mielőtt tudatában lenne annak”, reménykedünk benne, hogy jól fogadja majd a helyreigazításáért tett szeretetteljes lépéseket (Galácia 6:1). Abban is  reménykedünk, hogy akik gyengék a hitben, fel fognak épülni. Türelmesek vagyunk hozzájuk, és amit csak tudunk, megteszünk, hogy segítsünk nekik megerősödni a hitben (Róma 15:1; 1Tesszalonika 5:14). Még ha valamelyik hozzátartozónk vagy jó barátunk tévelyedik is el, nem adjuk fel a reményt, hogy egy napon talán észhez tér, és visszajön Jehovához, mint a Jézus példázatában szereplő tékozló fiú (Lukács 15:17, 18).

14. Hogyan kerülhet próba alá a kitartásunk a gyülekezeten belül, és hogyan segít a szeretet abban, hogy megfelelően járjunk el ilyenkor?

¹⁴ „A szeretet . . . mindent kitartással tűr.” A kitartás képessé tesz minket arra, hogy szilárdan álljunk, amikor csalódások érnek, vagy nehézségeink vannak. Kitartásunkat nem csak olyasmi teszi próbára, ami a gyülekezeten kívül történik. Időnként a gyülekezeten belül is próba alá kerülhetünk. A tökéletlenség következtében testvéreink néha-néha csalódást okozhatnak, egy meggondolatlan megjegyzéssel megbánthatnak (Példabeszédek 12:17). Lehet, hogy nem úgy intéznek el egy gyülekezeti ügyet, ahogy szerintünk kellene. Előfordulhat, hogy egy köztiszteletben álló testvér felháborítóan viselkedik, és mi egyszerűen nem értjük, hogy tehet ilyet egy keresztény. Amikor ilyen helyzetekbe kerülünk, talán elkülönülünk a gyülekezettől, és felhagyunk Jehova szolgálatával? Ha van bennünk szeretet, akkor nem! Bizony, a szeretet elejét veszi annak, hogy annyira megvakítsanak bennünket egy testvér hiányosságai, hogy már semmi jót se vegyünk észre benne vagy a gyülekezet egészében. A szeretet felvértez, hogy hűségesek maradjunk Istenhez, és támogassuk a gyülekezetet, tekintet nélkül arra, hogy mit mond, vagy mit tesz egy másik tökéletlen ember (Zsoltárok 119:165, Úf.).

15. Mi a helytelen féltékenység, és hogyan segít a szeretet kirekeszteni ezt a romboló érzelmet?

¹⁵ „A szeretet nem féltékeny.” A helytelen féltékenység oda vezethet, hogy irigység fejlődik ki bennünk mások javai, kiváltságai vagy képességei miatt. Az ilyenfajta féltékenység önző, romboló érzelem, és ha nem uralkodunk rajta, tönkreteheti  a gyülekezet békéjét. Mi segíthet ellenállnunk az ’irigységre való hajlamnak’? (Jakab 4:5). A válasz egyszerű: a szeretet. Ennek az értékes tulajdonságnak a birtokában együtt tudunk örülni azokkal, akiknek olyasmi adatott meg az életben, ami nekünk nem (Róma 12:15). A szeretet segítségével elérhetjük, hogy ne tekintsük személyes sértésnek, ha valakit megdicsérnek valamely kivételes képességéért vagy kiemelkedő teljesítményéért.

16. Miért nem fogunk dicsekedni azzal, amit Jehova szolgálatában teszünk, ha igazán szeretjük a testvéreinket?

¹⁶ „A szeretet . . . nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” A szeretet visszatart attól, hogy a képességeinkkel vagy az eredményeinkkel hencegjünk. Hogyan is kérkedhetnénk folyton a szolgálatban elért sikereinkkel vagy a gyülekezeti kiváltságainkkal, ha igazán szeretjük a testvéreinket? A dicsekvés elcsüggeszthet másokat, mert úgy érzik tőle magukat, hogy alulmaradnak az összehasonlításban. A szeretet nem engedi, hogy azzal kérkedjünk, amit Isten kegyelméből megtehetünk a szolgálatában (1Korintus 3:5–9). A szeretet továbbá „nem fuvalkodik fel”, vagy ahogyan egy másik fordítás fogalmaz, nem „táplál gőgös elképzeléseket a saját fontosságáról”. A szeretet útját állja annak, hogy túl sokat gondoljunk magunkról (Róma 12:3).

17. Milyenfajta figyelmességre indít minket a mások iránt érzett szeretet, és milyen viselkedést fogunk ezáltal elkerülni?

¹⁷ „A szeretet . . . nem viselkedik illetlenül.” Az illetlen viselkedés azt jelenti, hogy valaki modortalanul vagy sértően jár el. Ez nem vall szeretetre, hanem inkább arról árulkodik, hogy az illető egyáltalán nem törődik mások érzéseivel és jólétével. A szeretetre azonban olyan kedvesség jellemző, amely arra indít, hogy figyelmesek legyünk másokkal. A szeretet előmozdítja a jó modort, az Istennek tetsző viselkedést és a hívőtársaink iránti tiszteletet. Ha van bennünk szeretet, nem fogunk ’szégyenteljesen viselkedni’, tehát nem teszünk olyasmit, ami megdöbbentené vagy megsértené keresztény testvéreinket (Efézus 5:3, 4).

18. Miért nem várja el az, akiben van szeretet, hogy minden az ő akarata szerint történjen?

¹⁸ „A szeretet . . . nem keresi a maga érdekeit.” Egy másik fordítás  szerint ez a rész így hangzik: „A szeretet nem erőlteti rá másra a saját akaratát.” Akiben van szeretet, az nem várja el, hogy minden az ő akarata szerint történjen, mintha mindig neki lenne igaza. Nem befolyásol másokat ravaszul, és nem használja arra a meggyőzőképességét, hogy megtörje a másként vélekedők ellenállását. Ez a fajta makacsság bizonyos fokú büszkeségről árulkodna, a Biblia pedig kijelenti: „A megromlás előtt kevélység jár” (Példabeszédek 16:18). Ha igazán szeretjük testvéreinket, akkor tiszteletben tartjuk a véleményüket, és ha lehet, hajlandóak vagyunk alkalmazkodni. Ez összhangban van Pál szavaival: „Senki se a maga előnyét keresse, hanem folyton a másikét” (1Korintus 10:24).

19. Milyen reakcióra indít minket a szeretet, amikor mások megsértenek?

¹⁹ „A szeretet . . . nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet.” A szeretetet nem egykönnyen ingerlik fel mások szavai vagy tettei. Persze az természetes, hogy indulatba jövünk, amikor mások megsértenek. De még ha van is okunk haragudni, a szeretet nem fogja hagyni, hogy ingerültek maradjunk (Efézus 4:26, 27). Nem tartjuk számon a bántó szavakat vagy tetteket — ez olyan lenne, mintha feljegyzést vezetnénk róluk, nehogy elfelejtsük őket. A szeretet inkább arra indít, hogy utánozzuk szerető Istenünket. A 26. fejezetben olvastunk arról, hogy Jehova megbocsát, ha van rá kellő alap. Amikor megbocsát nekünk, elfelejti, amit tettünk, úgyhogy később már nem rója fel nekünk azokat a bűnöket. Minden bizonnyal hálásak vagyunk azért, hogy Jehova nem tartja számon a sérelmet.

20. Hogyan reagáljunk, ha valamelyik hívőtársunk bűnbe esik, és emiatt gondokkal küzd?

²⁰ „A szeretet . . . nem örvendezik az igazságtalanságnak.” Egy másik bibliafordítás azt mondja, hogy „a szeretet . . . nem szemléli kárörömmel az emberek bűneit”. Moffatt fordítása így fogalmaz: „A szeretet soha nem örül, amikor mások rossz útra térnek.” A szeretet nem leli kedvét az igazságtalanságban, ezért nem hunyunk szemet semmilyen erkölcstelenség fölött. Hogyan reagálunk, ha valamelyik hívőtársunk bűnbe esik, és  emiatt gondokkal küzd? A szeretet nem engedi, hogy örüljünk, és ezt mondjuk magunkban: „Úgy kell neki, megérdemelte!” (Példabeszédek 17:5). Annak viszont örülünk, ha egy testvér, aki megtévedt, most lépéseket tesz, hogy szellemileg felépüljön.

21—23. a) Hogyan értette Pál azt, hogy „a szeretet soha nem vall kudarcot”? b) Mit vizsgálunk meg az utolsó fejezetben?

²¹ „A szeretet soha nem vall kudarcot.” Hogyan értette ezt Pál? A szövegkörnyezetből látszik, hogy a szellem ajándékairól beszélt, melyeket a korai keresztények megkaptak. Ezek az ajándékok bizonyították, hogy Isten helyesli az újonnan megalakult gyülekezetet. De nem minden keresztény tudott gyógyítani, jövendölni vagy nyelveken szólni. Ennek azonban nem volt jelentősége,  hiszen a csodálatos ajándékok végül úgyis megszűntek. Egyvalami viszont megmaradt, és ezt minden keresztény gyakorolhatta. Kiválóbb volt és tovább tartott, mint bármely csodálatos ajándék. Pál „kimagasló útnak” is nevezte (1Korintus 12:31). Mi volt ez a „kimagasló út”? A szeretet útja.

²² A keresztényi szeretet, melyről Pál jellemzést írt, valóban „soha nem vall kudarcot”, vagyis soha nem múlik el. Jézus igazi követőit mind a mai napig az önfeláldozó testvéri szeretet azonosítja. Nemde ilyen szeretet nyilvánul meg Jehova imádóinak gyülekezeteiben világszerte? Ez a szeretet örökké fog tartani, hiszen Jehova örök életet ígér hűséges szolgáinak (Zsoltárok 37:9–11, 29). Bárcsak mindig azon lennénk, hogy ’továbbra is szeretetben járjunk’! Így érezni fogjuk az adakozásból fakadó nagyobb boldogságot. Sőt mi több, élhetünk és szerethetünk tovább, egy örökkévalóságon át, szerető Istenünket, Jehovát utánozva.

²³ A szeretetről szóló rész befejezéseként ebben a fejezetben arról beszéltünk, hogy miként mutathatunk szeretetet egymás iránt. De ha arra gondolunk, hogy milyen sokféleképpen a javunkra válik Jehova szeretete, valamint a hatalma, igazságossága és bölcsessége, jó lenne, ha megkérdeznénk magunktól: „Hogyan tudom bebizonyítani Jehovának, hogy igazán szeretem?” Ezt a kérdést vizsgáljuk meg az utolsó fejezetben.